Futsal.hu - Magyarország futsal honlapja

Öt kérdést, talán nem a legjobbakat, és talán nem a legfrappánsabbakat, de feltettük néhány futsalban "jártas" személynek, akik folyamatosan válaszolgatnak, mi pedig, szép egymásutánban felrakosgatjuk. Ez a fajta "kérdezz-felelek" nem más, mint kísérletezés, és még mi sem tudjuk, hogy milyen hozama lesz, de úgy reméljük, hasznos gondolatokhoz jutunk. Először is itt az öt kérdés, majd következnek sorban a válaszok.

A kérdések:

1. Megfelelőnek tartja e a magyar válogatott felkészülésést az EB-re?
2. Mondja el a véleményét a válogatott futsal EB szerepléséről.
3. Mondja el a véleményét a magyar futsal jelenlegi helyzetéről.
4. Milyen változási javaslatai vannak a jövővel kapcsolatban?
5. Írjon egyéni gondolatairól…

...és a negyedik válasz Jávor Istvántól, az Üllő FC Cső-Montage 115-szörös válogatottságot megélt játékosától.

A futsal látványos, dinamikus, igazi új generációs sportág

A hazánkban megrendezett kontinensviadal maximálisan alátámasztja a fenti gondolatot. Én személyesen 1993 óta, a sportág kisgyermekkorától vagyok a rabja. A nyitómeccsünk óta, ahol a hatása alá kerültem ennek a rendezvénynek, kíváncsisággal tölt el a gondolat, hogy a Magyarországon rendezett EB milyen utat nyit meg idehaza a szeretett sportágam előtt.

A futsal eddigi történetét és jelenlegi helyzetét Bacsó Péter - A Tanú című művéből kölcsönvett klasszikusával tudnám jellemezni:

• - „Mi ez?”
• - „Narancs. Magyar narancs. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.”

1.  Nem vagyok tisztában a felkészülés mennyiségét illetően. Mivel játszottam jó pár évet a kapitány keze alatt, így a minőséget illetően inkább lehet fogalmam. Az eredmény és elsősorban a mutatott játék alapján a felkészülés taktikailag, fizikálisan és mentálisan is kevésnek bizonyult.

2. Mint általában véve mindenki, így én is csalódásként éltem meg a srácok szereplését. Engem igazából nem az eredmény, hanem a látottak keserítettek el. Bevallom, amikor megérkeztem a Papp László Arénába akkor nagyon "megütött" a hangulat. Ettem is a kefét irigységemben… Egy ilyen rendezvényen főszerepet kapni – Nos, ezért érdemes élni!!! – gondoltam. Az előzetes beharangozók alapján egy oroszlánként küzdő magyar, és egy látványos, brazil focit mutató azeri csapat küzdelmét vártam.Semmit nem kaptam. A küzdelem ugyanis elmaradt. Bosszúságomra azok az emberek, akik a „brazeriekre” fogadtak, azoknak egyetlen pillanatig nem kellett izgulniuk. Az oroszlán békésen pihent, miként a művészek is csak sziesztáztak… Tudom, kívülről sokkal, de sokkal egyszerűbb minden, de nekem ez a brigád nem tűnt annyira erősnek, hogy dobjuk a derbit. Véleményem szerint a  címeres mez sokkal többet kíván ennél! Talán Angyalos Bandi és Dróth Zoli, akik említésre méltóak ezzel a meccsel kapcsolatban. Előző a küzdeni tudása, utóbbi néhány megmozdulása alapján. A cseh mérkőzés előtt történtek komoly esélyt biztosítottak csapatunk számára. Adva volt egy verhető ellenfél, akik ellen a döntetlen is elég lett volna, mindez 7000 ember fantasztikus támogatása mellett, egyértelműen teljesíthető feladatnak tűnt. Már a bemelegítésen látszott a játékosokon a "most-vagy-soha" hangulat. Ha nem is parádés játékkal (ez az adott esetben nem is volt elvárható), de foggal-körömmel küzdve csapatunk eljutott a kihagyhatatlannak tűnő ziccerig. Magabiztos előnnyel érkeztünk a számunkra drámai lezárást hozó végjátékhoz. Ebben a végjátékban minden benne volt a mi „magyaros”, kicsit sárga, kicsit savanyú futsalunkból. A szakma és az egyéniségek hiánya miatt - sajnos - elveszítettük a mérkőzést. Nem volt a pályán és a kispadon olyan ember, aki magával ragadta volna a többieket. Sok „szakmai” véleményt hallottam ezzel a mérkőzéssel kapcsolatosan, de a cseh csapat további szereplése után, én alkalmatlannak tartom magam arra, hogy reálisan ítéljem meg a válogatottunk szereplését ezen az Európa-bajnokságon. Bevallom őszintén, én a későbbi bronzérmes csapatot az EB egyik leggyengébb csapatának tartottam. A történtek után azonban elbizonytalanodtam. Egyet viszont bizonyosan állítok: sem tapasztalatból, sem hallomásból nincs tudomásom olyan esetről, hogy kapuslehozatal után egy csapat 6 gólt szerezzen egy ellenében! A legrosszabb az egészben, hogy minderre - állítólag - készültünk!A történtek után - mindent egybevéve - fájó, de 19 másodperc ide, cseh bronzérem oda, nem érdemeltünk továbbjutást!

3. Mit is írt a Madi? Kicsit átalakítva, de osztom a véleményét. Minden olyan, mint amikor elkezdtem. Jó, nem  leszek igazságtalan. Több pénz és több lehetőség van a sportágban. A több pénz azonban ugyanúgy annak a pár „Szent Tehénnek” köszönhető, mint régen. Nélkülük ez a dolog már rég meghalt volna. Gyenge a bajnokság? Szörnyű, de szerintem gyengébb, mint amikor elkezdtük. Ezt arra alapozom, hogy régen volt legalább 6-7 csapat, amelyik meghatározó tényező volt. Most van kettő és egy "kakukktojás", amelyik vezeti a bajnokságot… Kevés a megfelelő játékos? Véleményem szerint az egyéniségek tűntek el! Hiányoznak a karizmatikus személyiségek, akik az olyan szituációkat kezelték volna, ami a cseh mérkőzésen előállt. Félreértés ne essen, itt nem a játéktudásról beszélek! Madi állítása szerint kevés az edző is. Erre én azt kérdezem: Miért, van?  1993 óta egyetlen ízben éreztem azt, hogy szívesen játszanék egy edző miatt az adott csapatban. Az illető sajnos nem beszélte  a  nyelvünket, de nagyon rövid idő alatt más dimenzióba helyezte ezt a játékot! Magyaros sztori az övé is… Nem udvarlásból, de talán Berettyóújfalun látom  még a szakmát. Ja, és van egy Kis Jani, aki borzasztó, de tényleg érti ezt a játékot. Szóval, elég savanyú a dolog!

4.A közelmúltban számos meghatározó, remek dolog történt. Elindult az utánpótlás nevelés, az edzőképzés, van televíziós közvetítés. A sportág végre kapcsolatot talált az iskolákkal is. Ezek azok a lépések, amelyek reményeim szerint fejlődési pályára állítják a futsalt. Ezt az utat kell folytatni! Az elv jó, a miként lehet az egyedüli kérdés. Gyorsítana a fejlődési folyamaton a szakma importálása. Remélem ez a tökéletesen megrendezett Európa-bajnokság a jelen viszonyok között is felkeltette az érdeklődést, és ezáltal megnyílnak az éltető források A reformokat sokkal hamarabb el kellett volna már indítani, de a lényeg, hogy megtörtént! Ami szerintem aggasztó, az az időfaktor. Komolyan aggódom sportágunk jövőjéért, hogy lesz idő az utat végigjárni! Az, hogy a reformok hatására beinduló bázisnövekedés meghatározó legyen, az időbe kerül. Nálunk viszont az a módi, hogy eredményt azonnal kell produkálni. Remélem, türelemmel átvészeljük ezt az időszakot, és később a fejlődés eredménye a pályán is visszatükröződik majd! Semmi bajom a honosítással, de azt nem látnám szívesen, hogy az eredmények érdekében, az azeri utat követve egy 3. vonalas brazil válogatott szaladgáljon magyar válogatottként!

5. Ezek voltak a gondolataim.

Tisztelettel:    Jávor István

...és a harmadik válasz Madarász Jánostól, a magyar futsalválogatott és a Duna Takarék-ETO FC játékosától.

1. Azt a 17 napot, amit kaptunk, azt megfelelően hajtottuk végre. Az már más kérdés, hogy szerintünk - játékosoknak - többet kellett volna kapnunk.
2. A válogatott szereplése szerintem kudarc, hiszen az lett volna a minimum, hogy a csoportból továbbjussunk!
3. A magyar futsal jelenlegi helyzete olyan, mint amikor elkezdtem. Topogunk egyhelyben! Gyenge a bajnokságunk, kevés a megfelelő játékos, Kevés az edző!
4. Változtatni csak úgy lehetne, ha a kluboknál megfelelő munka folyna, illetve, ha tőkeerős támogatók érkeznének!
5. Nem válaszolt!

...és a második válasz Tóth Szabolcstól, a magyar futsalválogatott és a Duna Takarék-ETO FC játékosától.

Tóth Szabolcs válasza: "A kérdésekre csak egy válaszom van: nincs véleményem!"

...és az első válasz Pintér Róberttől, az FTC-Goldball futsalcsapatának technikai vezetőjétől.

Mielőtt a fenti kérdésekre válaszolnék, egy két gondolattal foglalkoznék. Személy szerint engem rosszul érint, hogy a futsal időszámítást a kilencvenes évek közepétől számítják. Természetesen előtte is volt mit csinálni, hogy a szeretett sportágunk idáig fejlődjön. Ebben a munkában elévületlen érdemei vannak Fehér Károlynak, Ritter Imrének, Orbán Miklósnak, Farkas Péternek, Kozár Lászlónak, Kis Jánosnak, és még sorolhatnám a neveket. Végig csináltam több VB selejtezőt - váltakozó sikerrel, de közel sem voltak olyan feltételek, mint a mostani EB-re  való felkészülés.

1. Az Ukránok elleni VB selejtező után a szövetségi kapitány elemezte a hibákat. Hosszan ecsetelte a klubokban nem megfelelő munkát. Véleményem szerint az volt a csúcs a futsal válogatottal, megvolt a továbbjutást jelentő eredmény a befejezés előtt két és fél perccel, sajnos az a kis plusz nem volt meg a csapatban /hatékonyabb védekezés, öt a négy elleni játék, minimális szerencse, stb./. Úgy érzem azt munkát kellett volna folytatni tanulni a hibákból. Ha azt mondjuk, hogy amatőrök vagyunk, és gyorsaságban, sebességben, erőnlétben nem tudjuk felvenni a küzdelmet, akkor a rögzített szituációkat kellett volna unalomig gyakorolni. Gondolok az oldal, a szöglet, és a szabadrúgásokra, valamint az öt a négy elleni játékra stb.
2. Az EB szereplés számomra nagy csalódás, főleg így, ahogy az eredmény alakult.  Ennyi néző előtt játszani csodálatos érzés, de a lehetőséggel nem tudtunk élni. Azt reméltük, hogy itt a lehetőség az áttörésre, és tömegek jelentkeznek futsalozni, ezzel szemben még a laikusok is azt mondják: "futottak még kategória". Visszatérve a magyar futsal helyzetére, örvendetes a női futsal beindítása és versenyeztetése, az utánpótlás nevelés nagyobb kiterjesztetése. A férfi felnőtt csapatok helyzete azonban már kevésbé örvendetes.
3. Véleményem szerint az edzőképzés sokat késett, már tíz-tizenöt évvel ezelőtt be kellet volna vezetni. A csapatokat arra biztatni, hogy válasszák el a nagypályás játéktól a játékosokat, ami nem könnyű, de Csehországban megoldották. Nagyobb hangsúlyt kellhelyezni az utánpótlás nevelésre, valamint a csapatoknak több edzéslehetőséget kell biztosítani. Fel kell venni a kapcsolatot az adott helyen az általános iskolák testnevelőivel, és együtt kell működni velük. Törekedni kell arra, hogy a már meglévő csapatok ne szűnjenek meg. Több fiatal edzőjelöltet kell képezni, hogy az utánpótlás nevelésben részt tudjanak vállalni. A válogatottal kapcsolatban: meggyőződésem, hogy külföldi /spanyol, portugál, vagy brazil/ szakemberrel kell megoldani a szövetségi edzői posztot. Nagyobb kiválasztási lehetőséget, heti rendszerességgel edzést - a csapatok edzőinek a bevonásával.
4. A magyar futsal válogatott hatékonyabb szakértelemmel, és munkával sokkal jobb helyet foglalna el Európában.
5. Nehezményezem a csapatvezetők, vagy azok képviselőinek teljes mellőzését. Lényeges kérdésekben - versenykiírás, utánpótlás versenyeztetés, átigazolási időszak megállapítása, stb. - a csapatok véleményeztetése szükséges. A bajnokság nevének értékesítése szükséges, mert az abból származó anyagiak enyhítenének egyes csapatok áldatlan helyzetén. A médiákban nagyobb megjelenést! Támogatni kell a SportKlub sportcsatornán megjelenő Futsal Magazin című műsort. A mérkőzéseken a nézettséget növelni kell. Részemről készen állok bármilyen feladat elvégzésére, ami előrébb mozdítja a magyar futsal helyzetét.