Ha rájátszás, akkor irány Angyalföld, Fáy utca!
Mi az, hogy rájátszás? A bajnoki cím volt a győztes jutalma! Pedig, hétfő az a nap volt, amikor az elődöntőkkel elindult az NB I –es futsal rájátszás. Valamiért hidegen hagyott az NB I, valahogy úgy éreztem onnan is ki vagyok állítva.Visszatérek a mérkőzéshez. A haverom jelezte, valami nem stimmel: ahol ő van, ott senki sincs! Mivel a Rozsnyai utcában volt, ezért a beparkolást egy gázadással elodáztam, és gyorsan elugrottam „Zorro” barátomért, így csak egy-két percet késtünk. Megtámogattuk kétszer négyszáz forinttal a rendező klubot, majd a „jobb vagy balból” a balt választottuk, így az újpesti tábor oldalán kezdhettük el a szurkolást. A mérkőzésből az I. félidő vége felé néztem csak fel, mert élvezetes hajtás volt. Aránylag sokan voltunk, főleg a hazai oldalon. Az újpesti mag űzte hajtotta csapatát, a csapat meg rettenetesen akart, de mindent elsietett. A sietségnek, kapkodásnak ára van, ez az eredményben meg is mutatkozott, vezetett az Ózd.
A szünet zseniális volt! Két utánpótlás csapat - kb. 10 éves korosztály - összecsapása minden beszélgetést leállított, mert ezt látni kellett! Többször vastapssal jutalmazták a nézők a színvonalas összecsapást. És még nincs utánpótlás Magyarországon!
Még a szünet előtt az egyik barátom odaszólt, hogy ott a haverod a túloldalt. Körbenézve sem láttam semmilyen havert, de aztán rájöttem, hogy kire gondol (majd a végén)!
A II. félidő hatalmas újpesti rohamokkal kezdődött, majd jött egy kontra és így az Ózd már négy góllal vezetett. Itt történt számomra egy hihetetlen esemény, ami miatt ezt cikket meg kellett írnom. Az újpesti tábor úgy drukkolt, úgy biztatta a csapatot, mintha ezerrel vezetett volna. Számomra hatalmas meglepetés volt ez a kulturált, odaadó szurkolás, és, hogy meglepetésem folytatódjon: hiába kapott még néhány gólt az Újpest, annál hangosabban biztatta a csapatot a tábor, ráadásul, hatalmas zászló rengetegben tette ezt. K..rva jó volt! Még egy-két meglepetés ért a mérkőzésen, az egyik ilyen egy cserénél volt, amikor az Ózdiak egyik játékosa jelezte, hogy elfáradt, cserélne. Tudják mi történt? Tiszta erőből futott a cseréhez, ilyet évek óta nem láttam (megjegyeztem a játékost). Takó is hozta a formáját, így egy kis izgalom jó volt a végére.
Nem szándékozom a mérkőzésről írni, vannak nálam nagyobb szakemberek, akik értenek hozzá, de nagyon élveztem ezt a meccset, nagyon jó ötlet volt ezt megnézni. A végén jött egy kis ünneplés, mindkét csapat kapott bőven belőle.
A végére jött a díjátadás. Remélem, utoljára láttam az „egyszemélyes Futsal Bizottságunkat” (még, hogy a haverom!), hogy díjat ad át. Ezt elfelejtve parádés ünnepe volt a futsalnak ez a nap. Sok ilyen estét kívánok a futsalnak a jövőben!
Kis János
| < Előző | Következő > |
|---|