FUTSAL.HU

Tóth Károly, a női futsal-válogatott szövetségi edzője bő másfél évvel ezelőtt, „kívülről” a férfi szakágból került a hölgyek közé. Véleménye azért is mértékadó, mert a „friss szem” szinte mindig élesebben lát. A vele készített interjúban elismerésre méltó nyíltsággal beszél a női futsal problémáiról.

- Több mint másfél éve vagy a női futsal-válogatott szövetségi edzője. Ennyi idő alatt milyen véleményed alakult ki a szakágról?

- Tetszik a töretlen lelkesedés és a működő csapatok pozitív fejlődési vágya. Nem tetszik, hogy inkább intrikákkal, kikövetelt vezető váltással, mintsem értékelhető munkával és eredményességgel próbálnak jobbítani a futsal helyzetén. Összefogás és nem széthúzás az előrelépés záloga. Lásd a csehek a szlovákok példáját. Meg kell becsülni, ami van és dolgozni a fokozatos fejlődésen.

- Sokak szerint a legnagyobb lemaradás taktikai téren van. Mi ennek az oka? Hogyan lehetne ezen változtatni?

- Elsősorban a klubedzéseken kellene értékelhető munkát végezni, ezek után lehet taktikai előrelépésben bízni.

- A női futsal-csapatok kispadján zömében olyan edzők ülnek, akiknek semmiféle kispályás játékosmúltja nincsen. Ez szerinted hátrányt jelent? A futsaledzői tanfolyam elvégzése segíthet ezen a problémán?

- Várhidi Péter sem volt soha kispályás, mégis eredményes a csapata. Nem kizáró ok, és a nagypályáról átnyergelt edzőkből lett szinte valamennyi futsal-tréner. A futsal tanfolyam ártani biztos nem árt, de hogy eredményesebb lehessen, sok-sok meccset kell megtekinteni, elemezni, beszélni róla. Érdeklődni kell a játék iránt, szinte vele, benne élni! Ez a véleményem.

- Fizikailag milyen állapotban vannak a kerettagok? Lépést tudnak tartani ezen a téren a nemzetközi mezőny előttünk álló csapataival?

- Óriási a lemaradás az ukránokhoz, brazilokhoz képest. Azért hasonlítom ezekhez, mert őket személyesen láttam játszani. Viszont a csehekkel felvettük a versenyt, ami azért bíztató. Ez a gyenge állapot a bajnokság színvonalából is adódik, mert kevés az izgalmas, sokrohanásos mérkőzés. Ha emelkedik a nívó, minden téren jobbak lesznek a keretet alkotók is.

- Mintegy 320-330 igazolt női futsalosunk van. Ez mennyiben nehezíti meg a munkádat? Mennyire határolja be a lehetőségeinket? Lehet ilyen kevés játékossal komoly nemzetközi eredményeket elérni? Mennyi lenne az optimális szám?

- Az tény, sokból könnyebb válogatni. Itt is csak azt mondhatom, alulról kellene építkezni. A legjobbak közt nem kellene gyenge csapatoknak szerepelniük. Ezért is örülök az NB II-es bajnokságnak, ami pont ezt a témát segíti. A gyengék kiesnek, a jók felkerülnek. Ez lesz a minőség javítás útja, módja.

- Elegendő időd van az összetartások alatt arra, hogy begyakoroltasd a lányokkal a taktikai elemeket?

- Nincs, de nem panaszkodom. Jelenleg többet kap a női futsal, mint azt a bajnokság színvonala megérdemelné. Ez nem azt jelenti, hogy elégedett vagyok, hisz munkám alapja és a siker záloga egyértelműen a válogatottak közös edzésén múlik. Azért kell egy edzésbe belesűrítenem szinte minden elemet, mert kevés a keretedzés. Vissza kell kanyarodnom a klubokban folyó, vagy folytatandó edzésekhez. Itt kellene elmagyarázni, begyakoroltatni a felállási formákat, úgy a támadásban, mint a védekezésben. A rögzített helyzetekről nem is beszélve. A válogatottnál csak a megfelelő sebességen való végrehajtás, csiszolás lenne a feladat. Az nagy segítség volna. Ám kellő ismeretek híján erre nem látok esélyt. A klubokban – tisztelet a kivételnek – nem folyik számomra értékelhető szakmai munka. És amíg felajánlott segítségemet hakninak titulálják egyesek, nem vagyok hajlandó áldozni erre erőmből, saját pénztárcámból! Ám a futsaltanfolyam elvégzése jól helyettesítheti ezeket a haknikat, ha valaki elvégzi és alkalmazza is a klub edzésein.

- A válogatottban gyakorolt, megtanult taktikai elemeket a bajnoki mérkőzéseken mennyire látod viszont?

- A bajnokin még a szögletekhez való felállást sem láttam viszont élcsapatainknál. Ehhez, pedig elég egy keretedzés is. Ám, ha a csapatok nem alkalmazzák, az edző nem követelik meg, hiába való minden. Még azt is elfogadtam volna, ha a tanítottaknál jobbat, vagy mást láttam volna, ám csak ténfergés volt látható. Az ok pedig egyértelműen az edzőkollégák gyenge hozzáállása. Nem követelik meg.

- Mi az oka annak, hogy tizennyolc hónapja nem játszottunk válogatott mérkőzést?

- Aki a futsalban kicsit is járatos, tudja az okot. Futsal Eb-t rendeztünk, minden energia és pénz oda csoportosult.

- Mit lehet tudni az idei programról? Van 2010-es női futsal-válogatott program?

- Erre a szövetség, illetve a futsal vezetői tudják a pontos választ, de mint az elmúlt hetek programja mutatja, nem felejtkeztek el a női szakágról.

- A nagypályán is játszók szerinted emelik futsal-bajnokság színvonalát? Mennyire szerencsés állapot, hogy a nagypályások futsaloznak is?

- Ezt a problémát a férfiaknál már átéltem, átéltük. Nem lehet csak úgy kettéválasztani a két szakágat. Majd ha a csapatok és bajnokság színvonala elér egy szintet, és a szponzorok is kellően erősek lesznek, kettéválik a futsal és a nagypályás labdarúgás. Ebben biztos vagyok.

- Májusban, Oroszországban vesz részt egy négyes tornán a női válogatott, Irán, Ukrajna és a házigazda orosz válogatott társaságában. Mire számítasz? Van esélyünk? Miben kell fejlődnünk, hogy felvegyük velük a versenyt? Mire adhat választ ez a torna?

- Reálisan, az előzetes információk birtokában, a csapatunk a 4. helyen rangsorolt. Ám nem lennék sportember, ha nem győzni mennénk Moszkvába. Szeretnénk mindenkit legyőzni, de ha csak pontot szerzünk az esélyesebb csapatoktól, annak is örülök majd. A katasztrofális vereségre, ami számomra úgy öt gól differencia, még gondolni sem jó. Ám, mivel ezek a meccsek a kezdetet jelentik, helyre tehetik mindenki gondolatait a magyar női futsal vonatkozásában.

- Hétfőn telki összetartáson vett részt a válogatott keret. Szeretnénk, ha összegeznéd a látottakat.

- Örülök, hogy ismét keretedzést tarthattam, most az oroszországi torna jegyében. Semmit nem tudtunk, csak azt, hogy elfogadtuk a meghívást. Most már biztos, 14 játékos kelhet útra. A válogatott kerete bővül, igyekszünk a tehetségeknek lehetőséget adni a válogatottnál, mert úgy gondoljuk, ez plusz motivációt adhat minden női futsal-játékosnak. Tanultunk korábbi hibánkból, és nem kellett annyira a hajnali órákban útra kelniük a meghívottaknak. 9.30-10.00 találkozási időt határoztunk meg, ami mindenkinek tartható. Tizenegykor kezdődött a tréning, előtte néhány szóval köszöntöttem a lányokat és megnyitottam a edzőtábort. A bemelegítést követően átismételtük a védekezési formációk felállását, majd a támadásvezetéseket. Nagyon örültem, hogy a korábbi edzéseken résztvevők emlékeztek, s az újonnan meghívottak néhány gyakorlat után már végre is hajtották a feladatokat úgy, ahogy azt elképzeltem. Oláh Erika kapus sajnos egy rossz lépést követően a térdéhez kapott, s számára sajnos véget is ért a gyakorlás. Még a labdakihozatalra is maradt idő, és a pihenőidőben a szögletek védekezését, és végrehajtását is beletehettem a programba. Kellemes fáradtságot láttam a lányok arcán, de egy jó tusolás mindenkit felfrissített. Ebéd előtt Kasza János úr szólt a csapathoz, tájékoztatást adott a közeljövő programjáról. A férfiak, azaz a stáb nem feledkezett meg a Nemzetközi Nőnapról, s az MLSZ és magunk nevében virággal kedveskedtünk a hölgyeknek. Az ebéd minden igényt kielégített, azt hiszem senki nem maradt éhesen. Megemlíteném, hogy némely játékos, gondolt a délutáni foglalkozásra, és a táplálék kiválasztásánál tudatosan választott könnyen emészthető étkeket. Nagyon pozitívan hatott, örültem neki, hogy vannak ilyen profik a csapatban. Jó volt látni az ebéd utáni beszélgetőket a Telki MLSZ bázison, ilyen egy igazi futball közeg. A Pro licences tanfolyamot végző edzők, a női labdarúgó-válogatott, a Honvéd akadémistái és mi töltöttük meg március 8-án a létesítményt, és kedélyes beszélgetések zajlottak. Edző kollégámmal mi a beszélgetések után kettéosztottuk a társaságot a délutáni edzésre. Mérkőzés szerepelt a tervekben, egymás elleni. Oláh Erikát „Sapka", a mindenes gyúró helyettesítette a kapuban. Igyekeztem az elképzelt sorokat egymás ellen játszatni, és a délelőtt gyakorolt taktika elemeket feladatként adni. Látszódott, mindkét csapatnál, hogy megértették a feladatokat, és jól is hajtották végre. Nagy Anették az elején hátrányba kerültek az újoncokkal kiegészített csapattal szemben, de a taktikai utasítást betartva a végén ők örülhettek a győzelemnek. Na, meg mi edzők, vezetők, mert látványos és jó játékot produkáltak a lányok. A táborzárásban elmondtam, két hét múlva ismét összejövünk!

Simonyi András