FUTSAL.HU

A Debreceni Egyetem testnevelő tanáraként, futsal csapatunk edzőjeként most láttam elérkezettnek az időt, hogy egy „kényes" témában megnyilatkozzam.

„Otthon, édes otthon"

Egyetemünk szakosztálya (DEAC) az országban egyedülállóan két első és három másodosztályú csapatot versenyeztet. Futsal szakosztályunk 5 éve szerepel a másodosztályban, évről-évre próbáljuk beépíteni a csapatba az egyetemünkre felvételt nyert hallgatóinkat. A csapatépítés egy egyetemi klubnál nem könnyű feladat, hiszen keretünk minden évben változik. Szeptemberben általában 4-5 új játékos érkezik, de kb. ennyi  hallgatónk fejezi be az egyetemet a tanév végén, akik közül kevesen maradnak Debrecenben.

Nehézségeink ellenére úgy érzem mindig tudtunk egy kicsit előrelépni, a tavalyi szezonban a bajnokság végéig versenyben voltunk a feljutásért. Csapatunkban nincsenek kiemelkedő képességű játékosok, nem tudunk - és nem is akarunk - pénzért idehozni jobb labdarúgókat. A keretünk valamennyi tagja nálunk ismerkedett meg a futsal alapjaival. Tipikus „munkáscsapat" vagyunk, szervezettségre és fegyelmezettségre építve próbálunk meg minél jobb eredményeket elérni.

A csapat fegyelmezettségét jól mutatja az a tény is, hogy 5 éves szereplésünk alatt - hétfőig -   egyetlen játékosunkat sem állították ki szövegelés miatt! Ennek hátterében az áll, hogy pedagógus edzőként a szakma mellett utánpótláskorú játékosaimhoz hasonlóan, felnőtt hallgatóimtól is maximális rendet, fegyelmet követelek. (Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy több játékosomból lett NB I-es, illetve válogatott játékos nagypályán.)

Akkor hogyan fordulhat elő, hogy a számunkra már majdnem tétnélküli, múlt heti mérkőzésünkön csapatunkból 3 játékos jutott a kiállítás sorsára, valamint engem is elküldtek a kispadtól?

A mérkőzés felvételének többszöri megtekintése után jöjjenek a száraz tények:

- egyik játékosom az 1. félidőben reklamálás után kapta az első sárga lapját, majd a 2. félidő közepén egy visszahúzás után megkapta a másodikat is, szövegelés nélkül elhagyta a játékteret. Érdekességként fontos megemlíteni, hogy az ellenfelünknél 4 olyan szituáció is volt, ami hasonló elbírálás esetén szintén sárga lapot érhetett volna.

- a második félidőben elkövetett 7 szabálytalanságunk közül 2 nem volt az, ráadásul volt még  egy, amelynél az ellenfél játékosának szabálytalansága előzte meg a mi faultunkat. A korrektség megkívánja annak az esetnek a megemlítését is, amikor egy általunk elkövetett szabálytalanság után néma maradt a síp.

- a kiállítást követő emberhátrányban játékosom megfaultolásával szerzett labdát ellenfelünk, amiből gólt is rúgott.

- ilyen előzmények után a padon ülve a következő megjegyzést tettem: „Gusztustalan szemét módon vezettek, mint mindig". Természetesen mehettem is a lelátóra.

- ezeket az eseményeket követően egy kipattanóból a kapust fél méterről hasba lövő játékosom ellen ítéltek szabálytalanságot, s egyben 10 méterest.

- 17 másodperccel a lefújás előtt 8-7-es hazai vezetésnél a játékvezetők feltették a koronát teljesítményükre, amikor az ellenfél kapujától 3 m-re szabálytalankodtak játékosommal. Ezt követően kispadunknál elszabadultak az indulatok- s miután a lelátóról nem tudtam játékosaimat visszafogni - így két játékosomat is kiállították reklamálás miatt.

A futsal egy olyan játék, ahol 1-2 téves játékvezetői ítélettel komolyan befolyásolni lehet egy mérkőzés végkimenetelét. Ezen a mérkőzésen jóval több, mint egy-két ítélet sújtotta csapatomat. Valószínű, hogy ez a mérkőzés ennek ellenére sem fulladt volna botrányba, ha nincsenek hosszú idő óta tartó előzményei.

Három és fél éve van megyei küldés az NB II-ben, és meglepő módon azóta vannak rendszeres problémák a játékvezetéssel. Ha egy mérkőzésen a tévedések aránya 80%-20% egy csapat kárára, azt egyszer kétszer elfogadja, hiszen a játékvezető is tévedhet, de ha 3 éven keresztül a mérkőzések nagy részére ez jellemző, akkor ezt elég nehezen tűrik a játékosok. Mi 3 éven keresztül próbáltuk hazai pályán, Hajdú-Bihar megyei játékvezetők közreműködésével elviselni a „tévedéseket", szerintem ez elég hosszú idő.

Ilyen háttérrel nem volt meglepő Horváth Úr hajdúdorogi ténykedése - ezt már megszoktuk -, számomra viszont érthetetlen, hogy az általam jó játékvezetőnek tartott kollegája miért süllyedt le az Ő színvonalára?

A hétfői mérkőzésről szóló tényközlés egy idegenben vereséget szenvedő csapat edzői hőbörgésének is tűnhetne. De, hogy nem erről van szó, azt a következő tények is jól mutatják:

A 2009/2010-es bajnoki idényben hazai pályán több győztes mérkőzés után szóvá tettem a csapatommal szembeni játékvezetést. (Pl: Hajdúdorog 5-3, Eger 8-2)

Miután játékosaimnak nem engedem meg, hogy kritizálják a játékvezetői ítéleteket, nekem kell reagálnom a csapatomat ért sérelmekre. Véleményemet elmondom és azt vállalom is.  Bár tudom, hogy ez nem mindig szerencsés.

„Az őszinteség veszélyes dolog, és ha sok van belőle, akár életveszélyes is lehet" (O.Wilde)

Tavaly a rájátszásban és az osztályozón országos küldés volt, 8 mérkőzésből 6-ot elveszítettünk, egyetlen sárga lapot sem kaptunk reklamálásért és egy rossz szavunk sem lehetett a játékvezetésre! Jeleztem is Király Gábornak, hogy minőségbeli különbség volt az alapszakasz és a rájátszás bíráskodása között. Itt a játékvezetők egységes elvek alapján, következetesen és korrektül vezették a mérkőzéseket. Közülük többen is megemlítették, hogy sportszerű, kultúráltan viselkedő csapat vagyunk.

Ha már a sportszerűségnél járunk... Tavaly a rájátszásban tudomásunkra jutott, hogy a Miskolc több olyan játékost is szerepeltetett az utolsó fordulókban valamint a rájátszásban, akiket az engedélyezett időpont után igazoltak le. Megóvhattuk volna a mérkőzéseiket, de nem akartunk ilyen áron osztályt váltan, érmet szerezni. Ha a pályán nem tudtuk kiharcolni az NB I-et, akkor semmi keresnivalónk ott.

Az idei bajnokság rajtjánál a Hajdúdorog csapatának is segítettünk játékosok átigazolásával kapcsolatban, még érvényes szerződéssel rendelkező játékost is elengedtünk költségtérítés nélkül („köszönetképpen" télen 2 játékosunkat is megkerestek).

Visszatérve a hétfő estére. A mérkőzés végén kiállított játékosom - aki 4 meccses eltiltást kapott - másnap üzent a játékvezetőknek, hogy a családtag emlegetéséért elnézést kér, de a többiért nem. Én is fenntartom az általam mondottakat.

Hétfőn kezdődik a rájátszás, hazai pályán fogadjuk Ózd csapatát.

" A helyzet reménytelen, de nem súlyos" (O.J.Flanagan)

Czóbel Levente