Egy apró történetet szeretnék megosztani mindenkivel. Történt néhány órája, hogy egy barátommal bementem egy általam ismeretlen vendéglátó egységbe ebédelni, ahol az egyik felszolgálóval beszélgetésbe kezdtünk, természetesen a futsalról volt szó. Elmesélte néhány szóval, mit gondolt, amikor az azeriek elleni mérkőzés közben az időkérésnél a szövetségi kapitányunk milyen meggyőzően adta az utasítást, hogy ki legyen 5/4-nél a leghátsó ember:
- - Te legyél az…
- - De, hát mester, én bal lábas vagyok.
- - Ja, akkor te legyél, stb.
Na, ekkor felszolgálónk nekünk szegezte a feltevést! "Ha ez a szövetségi kapitány, akkor én is lehetnék?" - mondta. (Úristen! – gondoltam.)
Nagyon elszomorodtam, mert, ha az utca embere ezt látja és gondolja, akkor nagy a baj a futsal háza táján. Nem bántom a szövetségi kapitányt, mert felelnie kell úgyis a döntéseiért, viszont azt elvárom tőle, hogy kimondja: -„Elba…tuk(tam)!”
Mert, ugye így volt?
De… Nekünk a jövőt kell látni, azt a jövőt, amelyet a jelenlegi vezetés nélkül építhetünk közösen, együtt az összes magyarországi egyesület érdekében.
Tegnap egy mailben meggyanúsítottak, hogy szövetségi kapitány akarok lenni (?), amelyen jót röhögtem, mert ismerem saját tudásom és értékeimet.
De… futsal-játék és tapasztalat nélkül csak két embert ismertem eddig, aki(k) a szövetségi kapitányi székben ül(nek) ma is, ilyen alapok nélkül. Elgondolkodtam azon, hogy ki lehetne ma Magyarországon szövetségi kapitány!
Ugye, nincs minden első osztályú futsal csapatnak diplomával rendelkező szakedzője. Akkor tehát jönnek a tanfolyammal (hogy milyen, az már más kérdés) rendelkezők, akik közül senkit sem javasol a szakma. Ekkor jönnek azok, akik semmilyen futsal edzőivel sem rendelkeznek. Hogy kik Ők? Hát, ismereteim szerint három ilyen edző is van jelen pillanatban: a jelenlegi szövetségi kapitány - Kozma Mihály, Kis János és jómagam Tóth Keve!
Nem érdekes? Az első kettő írta külön-külön, az edzőképzés alapjait, az Ő szavukat lesi mindenki, az Ő háborújukról szólnak a hírek, és az Ő szavuk a döntő ma Magyarországon. Uraim, akkor hogy is van ez? Akkor, miért van ez a futsal edzői „toalett papír”? Miért van, és volt erre szükség? Kinek volt ez jó, vagy kiknek? Azért, mert így biztosabb a pozíciótartás? Egyszerűen nem is értem!
Ma még vannak, akik Kozma Mihály „lába nyomában járnak”, akik valami módon, de szerepet szeretnének a múlt futsaljában?! Vannak, akik Kis János mögé bújva várják a váltást és akkor majd előtérbe kerülhetnek, és utoljára vagyok én, akin sokan mosolyognak, hogy Ő egy edző? „Így, akkor bárki lehet akár jégkorong edző is…” - mondta hátam mögött, valamelyik közel álló „volt játékosom”, a nagy G-bullsból. Szép kis alternatíva, nem?
Becsület? Szomorú, hogy ilyen komoly problémáról kell beszélnünk, ahelyett, hogy végre összehívnánk 8-10 szakembert, akik együtt kidolgoznák az edzőképzés alapjait (természetesen egy hivatalos mindenki által aláírt megkereséssel Lozano és Hermans Urak segítségével), amelyet aztán kötelezővé lehetne tenni!
A szakmát szétszedni darabokra, és így nagyon sok szakember dolgozhatná ki a tudásának megfelelő oktató anyagot. Pl.: Taktika, Technika, Koordináció, Erőnlét, Bemelegítés és Nyújtás, Pszichológia, Táplálkozás, stb..
Ezek után nem lehetne kötekednie senkinek, hogy ki írta és mit írt! Reményeim szerint aztán már mindenki csak a tanulással és a futsallal foglalkozna!
| < Előző | Következő > |
|---|