Mottó: "Nem a szabad száj veszélyes, hanem a csukott fül!"

Imádtam a játékvezetést, sokáig csináltam, és bevallom élveztem minden percét. Amiért igazából el kellett kezdenem, az egy kényszer volt, mégpedig az, hogy tudom én ezt jobban is csinálni, mint más. Voltak elveim! Az első, hogy játékos párti voltam, ugyanis játékos nélkül nincs mérkőzés! A második, hogy minden mérkőzés tiszta lappal indul, a múltat sohasem kevertem bele egy új meccsbe. A harmadik, hogy a jegyzőkönyvbe sohasem írtam le hazugságot, csakis azt, ami ténylegesen megtörtént. A negyedik és szerintem a legfontosabb, hogy minél kevesebb hibával vezessek le egy mérkőzést.

A mai napig inkább vagyok játékvezető, mint edző vagy játékos. Több ezer mérkőzés van már a hátam mögött és látom, hogy ki milyen játékvezető. Sok jó játékvezetőt ismertem, még amikor vezettem, voltak remek tanáraim és zseniális ellenőreim. Talán „Selmó" nélkül sohasem lettem volna játékvezető! Azért két esetre vagyok a legbüszkébb, mert egy kicsit magamnak is éreztem ezeket a sikereket, hiszen két olyan VB döntőt is láttam, amelyeket magyar játékvezetők vezettek. Na, ennyit a múltról és most jöjjön a jelen.

Elkezdődött a futsal bajnokság és engem, mint edzőt azonnal ki is állítottak, ezért a következő négy mérkőzésen nem ülhetek majd a kispadon. Olvasom a hivatalos jegyzőkönyvet: „Kis János edző a II. félidő 30. percében hevesen reklamált és ezért kiállítottam, majd vonakodva, csak két perc múlva volt hajlandó elhagyni a játékteret. Majd a nézőtéren még többször bírált és köcsögözött." - satöbbi, satöbbi.

Hát majdnem így volt, de azért kisebb hibákat észrevételeznék ezen a hivatalos íráson. A mérkőzés állása hat vagy hét-egy volt ekkor. Hihetetlen gyengék voltunk és ezt persze csak a játékvezetők teljesítményei múlták felül. Igazából már majdnem harminc perc eltelt a mérkőzésből, és régen eldőlt, hogy ma itt nem nyerünk. Már rég túl voltam a játékvezetőkkel való „foglalkozáson", hiszen láttam, hogy „vakok" és a segítségre szorulnak.

...és akkor az a bizonyos 30. perc: fújtak egy valós faultot, és csak ekkor derült ki, hogy ez már a hatodik volt. A pályaedző - Nagy Attila - hangosan reklamált, hogy „Spori, nem jelezték az ötödik faultot úgy, ahogy hivatalosan kell!" Attila nem hagyta abba és újra reklamált, hogy ez így nem volt szabályos. Ekkor a játékvezető kiállította őt. Ekkor álltam csak fel és jeleztem, hogy „Miért állítja ki? Ezért? Hiszen semmi sértőt nem mondott!"

A válasza az volt, hogy „Maga is ki van állítva!", majd egy-két pillanatra rá hozzátette: „Mert sorozatosan reklamált!" Ekkor még mindig az anyanyelv azon szavait használva, amiben sértő kifejezés nincs - jeleztem, hogy tisztában kellene lenni a szabályokkal inkább. Ő persze követte a szemét, a fülével, mert ez idáig nem látta a mérkőzést, most már úgy döntött, hogy nem is hall! Majd folytatta, hogy menjek ki a nézőtérre, én erre nem egy-két, hanem kb. 20-30 másodperc múlva kimásztam. Ekkor jelezte, hogy most tanulta a továbbképzésen, hogy a nézőtér másik oldalára vagyok köteles átmenni. Na, itt elszakadt cérna és mondtam, hogy a szabályokkal kellene inkább tisztában lenni és nem azzal, hogy az edzőt hová kell küldeni.

....na, innentől kezdve már mondtam mindent.

A hivatalos jegyzőkönyvbe azt írta, hogy hevesen reklamáltam! Na, ez mit jelent? 100 fok felett, vagy már negyven fok felett jár a kiállítás? Aztán valaki felhívott és emlékeztetett, hogy egy éve is ez állított ki engem Szentesen! Megmondom őszintén a kiállításra emlékszem de, hogy ki volt? Na, mindegy, de innen lesz ám érdekes, mert nem hiszik el, hogy akkor miért állított ki, mert elfelejtette jelezni az ötödik faultot a szabályok szerint, és persze én számonkértem rajta, ő meg akkor is megsértődött.

Megmondom őszintén, ha tudom, hogy ő volt az, aki kiállított, akkor inkább elásom magam, és még azt sem kérdezem a félidőben az időmérő úrtól, hogy ezek vezettek-e már futsal mérkőzést. Mert nekem úgy tűnt, hogy még nem! Ettől függetlenül lett volna miért reklamálnom, hiszen amikor egy nullára vezetett az ellenfél - még az első félidő elején - , akkor úgy lökték fel a gólhelyzetben levő játékosomat, hogy csak a háló fogta meg. A 100%-os kiállítás és büntető helyett a kapus felkapta a labdát és indította a játékosát és persze gól. Egy-egy helyett kettő nulla lett! Finoman reklamáltam, hogy nem látta játékvezető úr a lökést? Válaszra sem méltatott. Na, ekkor elszakadhatott volna ez a bizonyos cérna, de nem szakadt el, mert már akkor láttam, hogy gyengén játszunk és inkább a kiutat, kerestem. (Nem akkor kezdek el reklamálni, amikor már sanszunk sincs!) A legérdekesebb az, hogy az ellenőr is látta, hogy a játékvezető a szabályok szellemében jelezte az ötödik faultot. Ez azért érdekes, mert csak a csapatok és a nézők nem látták ezt.

Most mi történt volna, ha azt mondja a játékvezető: „Bocsi, de elfelejtettem jelezni!", az „tuti", hogy belehalok. Nem, inkább összefogunk és mi hárman-négyen olyat állítunk, amelyet senki nem látott úgy a csarnokban, mint ők.

Egy év alatt kétszer is ugyanabba a hibába esik, mert, hogy nem látja a lökést az egy dolog, de a szabályt jegyezze már meg. Majd ezek után ahogyan a jegyzőkönyvben hazudik, az már pofátlanság. A Miskolc (Borsodi Volán SE - a szerk.) megérdemelten nyert, mert a csapatom nagyon gyenge napot fogott ki. A játékvezetők vakok voltak és pökhendiek, de állítom nem miattuk kaptunk ki.

Lelki szemeimmel már látom az ellenőri jelentést: „a gólok szabályosak voltak, a játékvezetők jól fegyelmeztek, és jól helyezkedtek, és kiválóan együttműködtek. Persze kérdezhetném még azt is, hogy mi van a néhai Gödöllő-Gyöngyös mérkőzéssel, hiszen még mindig tart... Mit kérdezgetek én, hiszen a mundér becsülete a fontos és nem az, hogy tanuljon a játékvezető a hibájából.

UI: Elmesélek egy történetet!

Életemben egy NB II-es mérkőzésen működtem úgy, mint asszisztens. A mérkőzés az Érd-Soroksár volt! Vége a mérkőzésnek, 3-1 re nyert a hazai csapat, egész végig esett, teljesen átáztunk, fáztam, minden bajom volt. Jön az ellenőr, mondja a játékvezetőnek „Zseniálisan vezetted!", majd odafordul az első asszisztenshez, és mondja „Te is szuper voltál!" Maradtam én. Rögtön megkérdezte, hogy honnan jöttem, mióta integetek, stb. Válaszolok, hogy a BLSZ-től és ez volt az első NB II-es mérkőzésem. Hát... ő ezt azonnal észrevette! Botrányos volt, hogy összevissza integettem, két lesgólban benne voltam, ráadásul a harmadikban is, mert nem jeleztem egy szabálytalanságot a játékvezetőnek és abból is gól született. Végighallgattam, ahogy sorolja a hibáimat, ez pedig percekig eltartott. Még mindig beszélt, amikor vettem a törülközőmet és elindultam fürödni a zuhanyzóba.
Rögtön rám szólt, hogy „hová megyek?", hiszen még hozzám beszél!

Kérdezem:  Hozzám? Az lehetetlen, mert az én oldalamon egy gól sem született!

Kis jános

< Előző		Következő >