Bölcsességek mindenkinek
Azért szerencsés futsalosok vagyunk mi - itt Magyarországon - a 2008. év végén, és igazi karácsonyi ajándékot kaptunk szeretett futsal vezetőinktől.
Indul az edzőképzés!
Olvasom már a sportban, a futsal magazin is ezzel kezdi a műsort, mert ez aztán a hír, majd bepisilek örömömben. Évek óta erre vártunk, és most végre van olyan magyar futsalszakember, aki megoldja ezt a nehéz feladatot. Tényleg ki, vagy kik lehetnek azok a futsalszakemberek, akik megoldják ezt a nehéz feladatot? Ki az, aki megtanít minket, ki az, aki elmagyarázza a futsalt, nekünk „vakoknak"
A következő történet egy mindennapos történetet - a holnapról, a futsalról, és egy szokványos magyar edzőképzésről.
Jó pár hete az MLSZ székházában jártam, ahol egy boldog mosolygó „úriember" lépett hozzám, és kitörő örömmel újságolta, hogy „Indul a futsal edzőképzés!" Gyorsan járt az agyam, és kiszámoltam - majdnem tíz hónapja találkoztam vele itt utoljára, ebben a székházban. Egy, akkor még szerintem fontos kérdés miatt voltam itt, éppen egy könyv alapjait írtam le a futsal edzőképzésről, és szerettem volna a segítségét kérni. Tele voltam energiával, és kíváncsi voltam, hogy a helyes úton járok-e! Kértem ezt az „úriembert", aki az MLSZ Felnőttképzési Intézetének Edzőképző Szakcsoportjának igazgatója, hogy olvassa már el a kéziratot, és mondjon véleményt róla. Már másnap, csörgőt a telefonom: „Bicskei Bertalan vagyok! Tegnap kaptam tőled egy „irományt". Megtennéd, hogy elvinnéd?" Hoppá! Ez aztán a gyors olvasás! Nem venném a szívemre, ha egész éjszaka miattam nem aludt volna „Berci bácsi". Áááá! Nem erről van szó! „Bocsi de nem olvasom el, mert kaptam egy telefont..." vagy valami effélét mondott, a lényeg, hogy ő ezt az irományt nem fogja elolvasni. Azért még megjegyezte, hogy „Csak nem gondolod azt, hogy Te fogod tartani a futsal edzőképzést Magyarországon?" Azt válaszoltam, hogy lényegtelen, hogy ki tartja, csak egy a lényeg, hogy értsen is hozzá, aki tartja. „Akkor is Kozma Mihály fogja tartani, ha fejre állok! Ezt Ő - Bicskei Bertalan - jelentette ki! Mivel aznap is gyorsan járt az agyam, eszembe jutott, hogy éppen, kb. két-három hónapja - 2007. évben - adtam át ezt a kéziratot Kozma Mihálynak is, hogy mi lenne, ha közösen kidolgoznánk a futsal edzőképzést Magyarországon. Szerény és ráadásul szegény ember vagyok, és úgy gondoltam, hogy ezt egyedül nem tudom megoldani, ezért több hazai és külföldi (Vic Hermans, stb.) futsal örültet megkerestem, és kértem, hogy segítsenek. Érdekes, csak ez a két „igazi sportember" nem válaszolt, vagy válaszra sem méltatott - mármint a közös munkával kapcsolatban. Aztán lassan befejeztem az edzőképző könyvet, amely meg is jelent szeptemberben... és ezek után indul az edzőképzés! Az igen, és ráadásul Magyarországon, és januárban. Ráadásul ez a két „úriember" fog minket megtanítani a futsalra, hiszen csöndben, egy éven keresztül csak ezért keltek-feküdtek, dolgoztak, e-maileztek, hogy Ők - a „nagy sportemberek" - majd megoldják ezt a feladatot. Mit képzel ez az ország, mit képzel ez a néhány edző-jelölt! Majd mi elmagyarázzuk, hogy mi is az a futsal! Ja! És potom kb. 50. 000.- forintért! Micsoda üzlet! Kilenc napért! Hát... erre vártam már vagy húsz éve!
Azon gondolkodom, hogy miért más az ő futsaljuk mint az enyém? Miért vágnak rá mindig arra a kézre, amit nyújtanak feléjük? Mi lehet a probléma velem? Talán túl sokat beszélek, túl sokat „állítanak ki" a kispadról? De, hát ennek mi köze az edzőképzéshez? Vagy talán nem szimpatizálnak velem? Azért a napokban valaki felvilágosított, hogy én mindenkivel össze vagyok veszve. Hűha, gondoltam magamban, akkor gyorsan összegzem is, hogy kik is lehetnek azok a mindenkik? Hát... talán az „Istenek" közül kerülhetnek ki ezek a mindenkik. Például: Ragadics Feri, vagy Bicskei Bertalan, vagy a „nagy" Kozma Misi bácsi, Horváth Cs Attila, vagy talán Király Gábor az, aki nem szimpatizál velem, igaz vele utoljára talán tisztáztam a félreértéseket. De talán Tóth Károly, vagy „Nahó" (Nahóczky Attila- a szerk.) sem a vállamon fogja kisírni magát. Még egy-két „Berettyós" anyázhat a kritikák miatt, igaz legutóbb ott is tisztáztuk a dolgot, mert velük lehetett beszélni, ők egyszerű emberek, és talán megértik a hasznos kritikát. Gondolom az írás után még jelentkezni fog majd egy-két ember, hogy a „mindenki" összejöjjön. A lajstrom hat-nyolc emberből áll, igaz ma - 2008-ban - ők vezetik a futsalt, ők vannak vezető beosztásokban, ők határozzák meg, hogy ki a rendes futsalos és ki az, aki takarodjon az Ő futsaljukból! Igazi egyenes emberek ezek! Más szavakkal is elmondhatnám róluk a véleményemet, de - szerintem - érti már mindenki.
Sokat... éveket dolgoztam a futsalért, az „ÉN FUTSALOMÉRT"!
Néhány hónapja beszélgettem egy régi futsalvezetővel, aki azt mondta, hogy „Összefogás kell mostantól!", és, hogy „Ne széthúzás jellemezze a futsalt!" Szép gondolatok! Úgy látszik, hogy ez a gondolkodás nagyon messze van ezektől a „sportemberektől", sőt inkább féltékenyek, önzők és nagyképűek! Majd ők eldöntik, hogy kik lesznek a tanítók, és kik lesznek, akik előadásokat tartanak a futsalról. Elég régen dolgozom ebben a sportágban, de az én szaktudásomra, segítségemre nincs szükség, mert nekem nincs egyetemi végzetségem, és „nincs elég tapasztalatom" a futsalról.
Jó lett volna ott lenni ezen a futsalképzésen, jó lett volna futsal örültekkel beszélgetni, találkozni, hogy előrébb vigyük a futsalt. De vannak olyan vezetők, akik...
...és tisztában vagyok azzal, hogy holnap majd kitalálják, hogy csak az ülhet le a kispadra... stb., aki részt vesz az edzőképzés kilenc napos tanfolyamán.
Kis János
(Vége az I. résznek - folyt. köv.!)
| < Előző | Következő > |
|---|