Időutazás! A kedvenc filmem az "Időtlen időkig" című. A film alapgondolata, hogy minden egyes nap újra és újra kezdődik. Vasárnap többen úgy döntöttünk, hogy egy pizzára kiugrunk Olaszországba, Padova környékére. Jó csapat jött össze: két képzett futsal edző (egyiknek papírja is van róla), egy megbízott T. Keve személyében, a médiát képviselve Szedlák Csilla (Ő is éhes néha), egy barát is befért a csapatba, és jómagam. A pizzázó helye a Zoppas-Aréna szomszédsága, Conegliano városában. (Nem minden felel meg a valóságnak a fentiekben - láad: pizza).
Kezdjük a szombattal, mert az nekem munkanap - egész este dolgoztam, hajnali háromig. Negyed hétkor kelés, majd a csapatot összeszedtem, és egy jó reggeli után nekiindultunk a Luparense-Murcia Futsal Cup mérkőzésnek, illetve a harmadik helyért az Ibéria 2003 Tbilisi-Action 21 Charleroi-nak, melynek helyszíne 750 km-re volt Budapesttől. Már az elején nagy rizikót vállaltunk, hiszen Nagy Attila ült a kormánykerék mögé, mi meg - "futsalt tanulók", a hátsó tárgyaló-részlegben.
Megtisztelt minket Jávor Péter képzett futsal edző úr is, és "mi diákok" epedve vártuk szavait, hogy megtudjuk „mi a futsal". Még szombaton, több kérdéssel megtiszteltem őt, ebből is a legfontosabb az volt, hogy passzolunk-e külsővel a futsalban? Parádés ökörködéssel futsaloztunk egész úton! Véletlenül hoztam magammal néhány futsal DVD-ét és így volt bőven anyag, amiről lehetett beszélni. Jávor úr, mint képzett sporttréner, azért érdeklődéssel tanulmányozta az utánpótlásképzéssel kapcsolatos filmanyagot. Természetesen jeleztem, hogy lehet, hogy az én anyagom már értéketlen a számára, ugyanis a napokban Győrben kötöttek szerződést több iskolával, hogy el-, illetve beindítsák a futsal képzést. Gondolom azért, mert már kész futsalképzési anyaggal rendelkeznek, és most már rendelkezésükre áll a technikai valamint az edzői háttér is. Hát igen, ezért nagyon irigylem őket, mindig előttem járnak, de kértem is Jávor urat, ha tanulmányozta és megismerte a képzési anyagukat, akkor csöpögtessen már nekem is belőle, hogy fejlődjek. Ja, természetesen jeleztem, ha ezek után is szüksége van az én anyagomra, akkor...
Piszok hamar elszállt az idő, és csak egy utolsó fontos megbeszélni való téma maradt, már pedig, hogy passzolunk-e külsővel a futsalban? Jávor úrral átbeszéltük ezt a fontos kérdést, és sajnálattal tapasztaltam, hogy ez kimaradt a futsal edzőképzés anyagából. Akkor most jelzem, pótoltuk!
"Sofőrünk" - Attila - egy-két megingástól függetlenül simán "leszállított" minket, éhesek voltunk, sőt időnk is volt, mint a tenger, de az olaszokat ez nem érdekelte. Egy étterem sem volt nyitva! Kiderült - szieszta idő van, majd csak késő este nyitnak a talján pizzázók. Hát... szépen voltunk! Az első mérkőzésig volt még több mint egy óra, ezért egy kávéra simán jók voltunk.
Most jut eszembe: mit csinál a fehér ember a feketével? Na??????
Irány a Zoppas-Arena, elsőre megtaláltuk a megrendelt jegyeket a kettes pénztárnál, fejenként 8 Euro (pont annyink volt), így beléphettünk a csarnokba.
Tudják, imádom a bemelegítést nézni, mert mindig tanul belőle az ember, hát... most nem tanultam.
A belgáknál feltűnő volt, hogy bizonytalanok a kapusaik. Végre elkezdődött a mérkőzés, a grúz bajnok játszott a belga bajnokkal. A mérkőzés elején hamar gólt szerzett a belga csapat, de a labda szinte állandóan a grúzoknál volt, ahol vagy hat brazil játszott. A második félidőre bemelegedett a dél-amerikai sor, és megérdemelten verte a Charleroi-t.
Majd jött a következő mérkőzés és a bemelegítés. Tudják! Szeretem nézni... A Murcia pörgős bemelegítést tartott, nagyon tanulságos volt. A mérkőzésről csak annyit, „életem legjobb futsal mérkőzése volt", minden pénzt megért, hogy itt lehettem! Egy pici szakmai megjegyzés: az olasz (spanyol) edző felkészültebb volt, nagyon figyelt, hogy egyensúlyban tartsa a csapatát. Az olaszoknál volt vagy három klasszis futsalos, akikből kettő szinte mindig a pályán volt. A Murcia jobb csapat, jobb játékosokból áll, de a döntetlenre játszottak és ez megbosszulta magát. Ráadásul sok 100%-os helyzetet kihagytak! Az utolsó percekben hatalmas játékvezetői hibák sújtották a csapatot. Háromszor is "felálltak", de a sorozatosan rossz játékvezetői döntések miatt csak vereség lehetett a vége. A Luparense nagyon jól állt a mérkőzéshez, nagyon akartak a játékosai és egy kis szerencsével, kevés bírói segítséggel nagyon nagy sikert arattak.
Jó volt látni ezt a mérkőzést, jó volt itt lenni, és jó volt "érteni" a futsalt, jó volt megerősödni, hogy jó úton vagyok. Hiszen nekem csak egy dolgom van, átadni, megtanítani ebből a 2x20 percből legalább 20 másodpercet a játékosoknak.
A mérkőzés végén Szedlák Csilla és Jávor Péter riportokat készítettek, majd amiért jöttünk, „a pizza"! Ezért elindultunk, hogy keresünk egy nyugodt csöndes "ételfelvevő" helyet. Hamar megtaláltuk. Hihetetlenül finom volt, ráadásul az olasz bajnokcsapat nem hagyott békén bennünket, és utánunk jöttek, hajnalig mulattunk (volna) együtt, ha nem kellett volna hazaindulnunk, ...de előtte még az olasz (spanyol) edzőnek jeleztem néhány észrevételt, hogy mire figyeljen majd a négyes döntőben. (Hmmm...)
Hétfőn reggel érkeztünk haza, útközben, a hajnali szürkületben valaki nem aludhatott jól, mert halkan megkérdezte: - "Nem ma lesz a Győr-Cső-Montage futsal mérkőzés? ...és megyünk?" Hát persze, hogy ott leszünk ...mi, futsal őrültek! Ja, körülbelül háromszáz (300) külsős passzt láttam a mérkőzésen. Na, vajon miért?
Visszatérek az "Időtlen időkig" című filmhez: itt minden reggel az ágyban ébredezve kezdődött a napja a főhősnek, és ...mindig ugyanúgy. Nekem azonban reményem sem volt, hogy lefeküdjek, és így reményem sem volt arra, hogy újrainduljon a nap, és így talán este láthassam újra a tegnapi futsal mérkőzést... Hétfőre maradt a Győr-Cső-Montage, ha nincs más, hát erre is elmehetek!
Azért vártam ezt a mérkőzést, mert nemrégiben megtekintettem a Berettyó-Győr rangadót. Nagyon szorítottam ott egy játékosért, hogy hosszú sérülése után újra pályára lépjen. Nagy ünnep volt ez számomra, és nagy öröm, hogy gólt is rúgott. Tóth Szabi a barátom, és tudom, hogy milyen pesszimista, de láttam rajta, hogy örült, hogy végre bajnokit játszhatott.
Van néhány játékos a magyar futsalban, akik elég sokat köszönhetnek nekem, talán Tóth Szabi is ezek között van. A barátságunk nagyon régi, és semmi sem tudta ezt megzavarni. Bármikor - köztem és Kozma Mihály között probléma volt, ő általában inkább Kozma mellett állt ki, és inkább csitított engem. Tudják, hogy miért? Mert Ő a magyar futsal válogatott csapatkapitánya! "Szabira" megsértődhettem volna már ezerszer, hogy soha nem állt ki mellettem, de a jó kapcsolatunk és az egymással szembeni egyenességünk miatt nem tehettem.
A vasárnapi Futsal Cup mérkőzést nem biztos, hogy jó dolog összehasonlítgatni a hétfői mérkőzéssel, és eszem ágában sem volt ezt tenni, most sem teszem. Van véleményem az összecsapásról, és én is láttam, hogy szerencsével nyert a Cső-Montage, persze nagy örömömre!
Ja, és ezerrel jobb volt a játékvezetés, mint a Futsal Cup-on, pedig szívesen fogást találtam volna Nyekita barátomon... Előtte azonban muszáj lerendeznem valamit! Egyszerűen érthetetlennek tartom, hogy Tóth Szabolcs - a magyar labdarúgás egyik meghatározó ikonja - miért játszott csak egy-két percet a "Cső" ellen, és már azt sem értettem, hogy az előző mérkőzésen miért szerepeltette a másik sorban...
Na, de hagyjuk! Most nem folytatom tovább ezt az írást, gondolja mindenki hozzá, hogy mit is következett volna! Tudják, jön a Futsal EB, összefogásra van szükség, hogy minden nagyon szép és nagyon jó legyen, és, hogy mindenki meg legyen elégedve...
Visszatérve a korábbi kérdésemre, hogy mit is csinál a fehér ember a feketével? Nos... megissza!
Kis János
| < Előző | Következő > |
|---|