Válogatottunk a továbbjutás reményében vág neki a - megnyitóünnepséggel ma 17 órakor, a Papp László Arénában kezdődő - futsal-Európa-bajnokságnak. Azért, hogy ennek érezzük a nehézségét is, lenne pár észrevételünk, amin azért érdemes elgondolkodni.
A futsal magyarországi "hőskorában" - a nyolcvanas évek második felében - válogatottunk, amelyet akkor - a még ma is ismert - nagypályás játékosokból (Bognár György, Kovács Kálmán, Garaba Imre, stb.) állítottak össze, egyike volt azon együtteseknek, amelyek kimagasló eredményeket értek el. '86-ban 6:4-re verték Spanyolország válogatottját, '87-ben 1:0-ra Olaszországot. 23 év telt el azóta, és a válogatottunk visszacsúszott az európai középmezőnybe, míg ezeknek az országoknak a csapatai a jelenlegi torna favoritjaivá fejlődtek fel.
Európában, de talán a világon is az egyik legerősebb bajnokság a spanyol. Olaszországban szintén nagy tradíciója és kultúrája van ennek a látványos sportágnak, aminek talán a legjobb mutatója, hogy az utánpótlásbajnokságukban (U21) 19 csoportban, csoportonként 8-14 csapat játszik a végső siker reményében (!).
Hazánkban a labdarúgás szerelmeseinek - talán úgy tucatnyi vállalkozónak -, esetleg a sportért tenni is hajlandó önkormányzatoknak, és játszani szerető baráti társaságoknak köszönhető, hogy egyáltalán van bajnokságunk. Ezek ismeretében úgy véljük, hogy a bevezetőben leírt reményeinknek igazán nincs meg az alapja. Van ugyan néhány nemzetközi mércével is mérhető játékosunk és kapusunk, van világválogatott futsalosunk is, de csak ezek alapján a továbbjutás hatalmas fegyvertény lenne.
Ahhoz, hogy sikerüljön is, a mi "repceptünk" a következő lenne: vegyél 12 fő mindenre elszánt játékost (ezzel semmi gond), adjál hozzá egy kvalifikált szakmai stábot (ez is adott, még ha egyesek változtatnának is az összetételén), keverd meg az ellenfelet egy aprólékosan és jól kidolgozott taktikával (ez is megvan, habár nem biztos, hogy sorcserékkel kellene "operálni"), alkalmazkodj a körülményekhez (talán ez a legprofibb, a rendezés színvonalából - habár még el sem kezdődött az EB -, már most jelesre vizsgáztunk), majd a felsoroltakhoz adj egy fanatikus közönséget (a fanatikussal kapcsolatban fenntartásaim vannak, sajnos a biztatás "kultúrája" csak az ún. "B-közepeknél" alakult ki, amelyekről nem a legjobb az emberek véleménye).
Nagyjából ilyen "összetevőkből" állhat össze egy sikeres mérkőzés. Vannak konkrét dolgok, amelyeken már nem lehet változtatni, viszont vannak olyanok, amelyeken igen.
Hogy eredményesek legyünk, ahhoz nagyon nagy lelki pluszt adhat a közönség biztatása, ami ne csak fellángolásszerű legyen, hanem folyamatosan űzzük, hajtsuk a mieinket. (Ez megoldható!)
Egy jó edző képes arra, hogy a legjobban kidolgozott taktikát is egy mozdulattal a sutba dobja, és a mérkőzés alakulásának megfelelően rögtönözzön. (Felelősségteljes változtatás, de végrehajtható.)
Most, hogy már megvan a "recept" a legjobb eredményhez, már csak az egyáltalán nem elhanyagolható ellenfél az, amely - úgymond - elronthatja a főztünket.
A mai estén, az Európa-bajnokság nyitómérkőzésén, Azerbajdzsán "nemzeti" futsal válogatottja lesz az ellenfelünk. A nemzeti szót azért tettük idézőjelbe, mert öt honosított brazilt is felfedezni véltünk a 14-es keretükben, de amíg jogilag ez lehetséges, addig maximálisan tiszteletben kell, hogy tartsuk.
Erejüket mutatja, hogy a portugáliai Viana do Casteloban rendezett selejtezőn az előző EB házigazdája az utolsó pillanatokig vesztésre állt ellenük, végül döntetlenre hozták a mérkőzést. Edzőjük - José Alesio da Silva - szintén brazil, és az Araz Naxcivannal - Azerbajdzsán bajnokcsapatával bejutott az UEFA Bajnokok Ligája tavaszi négyesdöntőjébe.
Na, ez az a nagyon komoly fegyvertény, amely, ha a szívünk szerint nem is, de a tények ismeretében óvatosságra kell, hogy intsen minket. Ugyanis, nem kis fegyvertény bejutni Európa négy legjobb csapata közé.
Talán erről a 2000-es évek elején az UEFA Futsal Cup selejtezőiben szereplő egyik legerősebb csapatnak, a Cső-Montage BFC-nek a játékosai tudnának a legtöbbet mesélni, ugyanis ők folyamatosan alulmaradtak az akkori "favorit, Európa-első" Playas de Castellon csapatával szemben. Pedig, az akkori magyar bajnok csak egy-két helyen nem volt azonos az akkori válogatottal! Egy szóval, nagyon nehéz találkozóra kell számítanunk.
Mi azt ajánljuk, hogy minden magyar, aki a helyszínen tekinti meg ezt a mérkőzés, hallgasson a szívére, és szinte torka szakadtából biztassa "fiainkat", mert ma este bizony nagyon nagy szüségük lesz rá.
Zúgjon, zengjen a "Hajrá magyarok!", aztán majd meglátjuk...
| < Előző | Következő > |
|---|