A nyitóünnepség befejezését követően a szép számú közönség már sikerre éhesen várta a két csapatot. Amikor megjelentek a játékoskijáróban, nagy ováció fogadta őket. A himnuszok elhangzása és egymás üdvözlése következett, majd a játékot kezdő azeri brazilok igen hamar az arcunkra fagyasztották a mosolyt.
A 2. perc végén Serjao gyorsan elvégzett egy oldalberúgást, az utolsó emberhez - Biro Jadehoz - passzolt, aki futtából, laposan, úgy kb. 11-12 méterről lőtt, és a labda a menteni akaró Madarász lábáról - a fekvő Balázs mellett - a hálóba vánszorgott. (0:1)
Szerencsétlen kezdés, de a futsal már csak ilyen, itt egy perc alatt akár két-három gól is eshet, így nem volt ok komolyabb aggodalomra.
Mentek is előre a fiúk, még Tóth Szabolcs, a hosszú, majdnem egy éves sérüléséből visszatért védekező játékosunk is előremerészkedett, de csak szabálytalanul tudták útját állni. Gyurcsányi végezte el a szabadrúgást, és egy jók begyakorolt "kiürítést" követően a kapu előterében Trvejankinnal szemben egyedül maradt Lódi a „támaszkodó", jobb lábával a kapuba pörgetett. (1:1)
Gyors válasz egy szép góllal! Nem panaszkodhatott a meccsre elejére a publikum. Mint ahogy nem panaszkodhatott a következő, azeri gólig eltelt időszakra sem, mert mindkét oldal igen intenzíven próbálkozott, de semmi sikerrel.
Aztán jött a 13. perc, ismét Biro Jade suhintotta a kapunkra a labdát, legalább 15 méterről, ami a vetődő Balázsról szerencsétlenül előrefelé pattant, és az éppen arra járó Serjao - fekvő kapusunk felett - félmagasan a kapunkba helyezett. (1:2)
„Na, megint mehetünk az eredmény után!", mondhatták magukban a mieink, és mentek is becsülettel, mint ahogy ugyanezt tették az azeriek is. Mezőnyjátékkal teltek a percek, majd Dróth, Angyalos és Lódi előtt adódtak gólszerzési lehetőségek, de mind kimaradtak. Nem így Alvesnek, akinek szerencséjére Tóth Szabolcs elcsúszott, ami után - a 16. percben - már könnyű dolga volt: Balázs lába között, kötényben passzolt a kapunkba. (1:3)
A finisben először Gyurcsányi, majd Lódi és Madarász is szépíthetett volna, de kimaradtak a lehetőségek, így a pihenőre kétgólos hátránnyal vonultunk az öltözőbe.
Lódi nagy helyzetével indult a második játékrész, de Tverjanin a helyén volt. A kontrából már a fehér mezes azeriak alakítottak ki ziccert, de Balázs is jól végezte a dolgát. Rövid ideig letámadott a dél-kaukázusi csapat, mi visszatámadtunk, de mindkét oldalon jól végezték a dolgukat a játékosok, így nem alakult ki lehetőség. Talán mi egy kicsit "szellősebben" fogtuk az embereket, ami miatt kevesebb labdát tudtunk megszerezni.
Egy belöbbölt szögletünk után Felipe iramodott meg egyedül a baloldalon, de szerencsénkre csak az oldalhálót találta el.
Sokat próbálkoztunk, de ezek elakadtak, mert vagy pontatlanok voltak a passzaink, vagy szereltek az ellenfél játékosai, akik nem szégyellték a legegyszerűbb eszközök alkalmazását sem. Kétgólos vezetésük tudatában romboltak, majd „altattak", mi pedig igyekeztünk támadni, de a jó helyzetek kialakításához kevés volt a mozgás.
Egyénileg talán Dróth próbálkozott a legtöbbet, és nem is csinálta rosszul, de amikor már túljutott az ellenfelén, akkor rutinosan lefaultolták.
Mezőnyjáték jellemezte a félidő közepét, és sok apró, vitatható játékvezetői tévedés, ami felborzolta játékosaink és a közönség idegeit is.
Becsülettel vállalkoztunk, de nem volt ezekben a próbálkozásokban átütőerő, sőt monotonnak tűntek játékosaink. Valahogy olyan érzésünk volt, hogy kevés bennük a tűz. a „dafke", a „csakazértis"!
Trencsényi húzta le Serjaot a kezénél fogva, aki a földre került. A megítélt szabadrúgásból Felipe a felső lécet találta el - szép megoldás volt. Közvetlenül utána ismét Dróth villant, de ballábas lövését Tverjankin bravúrral a kapufára tolta, bizonyítva ezzel klasszisát.
Közben szinte észrevétlenül telt az idő, mi támadtunk, ők romboltak. Legalább négy-öt percig ez volt a találkozó „forgatókönyve", majd ismét Dróth próbálkozott, de sikertelenül.
Négy perccel a vége előtt Kozma Mihály időt kért. Balázs le, Trencsényi be - ötödiknek, azaz öt mezőnyjátékossal próbálkoztunk. Járattuk körbe a labdát, de sok volt az érintés, vagy kevés volt az elmozgás, és nem alakult ki helyzet, így nem sikerült feljebb zárkóznunk az eredményben.
Balázs jött vissza egy azeri szabadrúgásnál, de az éles lövés elkerülte a hosszúsarkot, majd Trencsényivel ismét váltották egymást, aki Thiago lövésénél bizonyította, hogy miért ő a „vészkapus". A kipattanóból Madarász lódult meg a baloldalon, Dróthoz játszott, aki az azeri brazil talpa alatt visszapasszolt, de „századosunk" (már 100 gólt lőtt a válogatottban) nem jól találta el a labdát, így kimaradt ez a helyzet is.
14 másodperccel a vége előtt időt kért Alesio, ami után Madarásznak volt még egy kapura ívelési lehetősége, de a labda - a kétségbeesetten visszafutó - Tverjanin és a felső kapufa fölött hagyta el a játékteret.
Ez volt az utolsó említhető momentum, majd megszólalt a második félidő végét jelző dudaszó, aminek érthetően a győztes csapat játékosai örültek jobban, hiszen az Európa-bajnokság nyitómérkőzésén legyőzték a rendező ország - hazánk - válogatottját. Szerintünk nem kis fegyvertény! Gratulunk!
Csapatunknak nem maradt más hátra, minthogy rákészüljön a következő, szombati találkozóra, míg az azeriek - győzelmük és előnyük tudatában - nyugodtan készülhetnek a csütörtöki, csehek elleni mérkőzésre.
Budapest, Papp László Sportaréna - 7000 néző 
Magyarország - Azerbajdzsán 
1:3 (1:3)
Játékvezetők: Massimo Cumbo (ITA), Pascal Lemal (BEL), Alexandr Remin (BEL) Időmérő:
Bogdan Sorescu (ROM)
Magyarország: Balázs - Tóth, Lódi, Madarász, Gyurcsányi - Nagy G., Trencsényi, Lovas, Sivák, Dróth, Angyalos, Reveland Szövetségi kapitány: Kozma Mihály
Azerbajdzsán: Tverjankin - Serjao, Felipe, Farzalijev, Biro Jade - Szaljanszki, Csujkov, Alves, Thiago, Mammadkarimov, Boriszov Szövetségi edző: José Alesio da Silva
Gólszerzők: Lódi illetve Biro Jade, Serjao, Alves
Kozma Mihály, szövetségi kapitány: - „Kiegyenlített mérkőzés volt, de sajnos ellenfelünk lőtt több gólt. A legtapasztaltabb játékosokkal kezdtünk, ám a kapott gól percekre sokkolta a csapatot. A második félidőben több lehetőségünk volt, ám az utolsó pillanatokban rendre hibáztunk. Még semmi nem dőlt el, a nagy küzdőként számon tartott cseh csapat ellen kiharcolhatjuk a továbbjutást, a motivációnkkal biztosan nem lesz gond."
José Alesio Da Silva, az azeriek edzője: -„Számos nehézséggel küzdöttünk, keveset tudtunk együtt edzeni, de a nyitómérkőzés mégis nagyon jól sikerült a számunkra. A magyarok nagyobb ellenállást fejtettek ki, mint amire számítottam, és különösen védekezésben voltak nagyon szervezettek."
(Nyilatkozatok forrása: www.mlsz.hu)
| < Előző | Következő > |
|---|