Futsal már a kerületi újságokban is...
Örömteli és érdekes hírre bukkantunk az egyik országosan is terjesztett kerületi újságban. A cikk is mutatja, hogy egyre szélesebb az érdeklődés szeretett sportágunk iránt. A problémákat hallva pedig olyan városok neve ugrik be, mint Püspökladány, Nyíregyháza, Miskolc, Szeged, Pécs, Komló, Abony, Jászberény, Vásárosnamény, Baja, Siófok, Székesfehérvár, Hódmezővásárhely, Eger, Siklós, Ózd, Kiskunfélegyháza. Vajon ezek a csapatok mind a saját hibájukból szüntek meg? Talán rosszul csináltak valamit? Egyszerre, mindannyian? Érdekes lenne végigkérdezni őket, hogy milyen jellegű gondjaik adódtak működésük során és mennyi segítséget kaptak a sportág vezetésétől? Miközben ábrándozunk és reménykedünk, hogy egyszer talán végre beindul a hazai futsal és nagy országos bajnokságunk lesz, nem vesszük észre, hogy szinte az ország minden szegletében felbukkant már egy lelkes kis csoport, akik szerettek volna nekivágni a kalandnak. A sportág vezetői szerint viszont valószínüleg ők tehetnek a saját bukásukról. Folytatják tehát a maradék lelkesek kiszipolyozását és utasítgatását, a régi jól megszokott módon...
Íme a cikk:
Nem adják fel a józsefvárosi futsalosok a küzdelmet
Cél a másodosztály
Egy év múlva futsal Európa-bajnokságot rendez Magyarország. Az eseménytől a sportág hazai fejlődését remélik, ám az új csapatok alakulása koránt sem zökkenőmentes. A VIII. kerületi fiatalok például szeretnének komolyabb szinten futballozni, de ehhez sok pénz kell.
Bár a kispályás futballban szereplő válogatottunkat a világ legjobb 10 csapata között tartják számon, s egyre több játékosunk próbálhatja ki magát külföldi bajnokságban, a futsal még igencsak gyerekcipőben jár nálunk. Szerveznek első és másodosztályú bajnokságot ís, de az itt szereplő csapatok nagy része még mindig amatőr gárda. Persze a szövetség szeretné fejleszteni a sportágat, ám a nemzeti bajnokságban való induláshoz o1yan követe1ményrendszert állítanak, amit nem mindenki tud teljesíteni. Ez a gondja Török Tamásnak is, aki Józsefvárosban szervezi kis csapatát.
- Évek óta focizunk, az együttes minden tagja a kerületben lakik, jó barátok vagyunk - mondta a csapatvezető. Ősszel úgy döntöttünk, hogy komolyabb formában is kipróbá1juk azt, amit eddig jobbára hobbiszinten űztünk. Mível a futsal nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon hódít, a megoldás adva volt. Ám amikor ta1á1koztunk a feltételekke1, már nem örültünk ennyire.
- De mi okozta a problémát?
- Kiderü1t, ha a csapat szeretne indulni az NB II-ben, saját terem mellett utánpótláscsapatot is szerveznie kellene. - osztottunk, szoroztunk: utazássa1, edzésekkel, játékvezetői díjakkal, utánpót1áscsapattal együtt 15-20 millió forintba kerülne egy év. Mi viszont egy amatőr csapat vagyunk, és csak játszani szeretnénk - szervezett formában, országos bajnokságban. Na de ennyiért?
A fiúk azonban nem adták fel. Lelkesen készülnek, és közben beneveztek egy amatőr bajnokságba.
- Most is játszunk az Orczy kertben, nem is állunk rosszul a bajnokságban, de ez a játék teljesen más, mint a futsalbajnokság. Fej1ődni szerettünk volna, de nem gondoltuk, hogy az amatőr és a hazánkban profinak nevezett kispályás foci között ekkora szakadék van. Úgy érzem - nem ítélkezve -, hogy a szakszövetség ezekkel az intézkedésekkel nem éppen az új csapatok alakulását segíti elő. Sőt ellenkezőleg. Ám mi nem adjuk fel. Heti kétszer edzünk, és játszunk - egyelőre az amatőr bahnokságban.
Fehér György
| < Előző | Következő > |
|---|