Pálinkás János: Kellemesen csalódtam a női futsalban

1468362_toluni24Pálinkás Jánossal, a Tolna-Mözs edzőjével a szakágról, csapatáról, játékosairól beszélgettünk. A fiatal szakember szerint csapata számára akár a bajnoki cím sem elérhetetlen.

- Azon edzők közé tartozol, akik aktívan játszottak is.

- Hatéves korom óta futballozom, a legtöbb időt a tolnai klubnál töltöttem el játékosként. Tizenöt évesen mutatkoztam be a „felnőttben”, a megyei l. osztályú bajnokságban. Amióta eljöttem az egyesülettől, nem vagyok igazolt játékos és erre időm, sem lenne a csapatom mellett, de hobbiszinten megmaradtak a különböző kispályás bajnokságok.

- A Tolna-Mözs női csapata előtt mely csapatokat edzetted?

- A Tolna Városi Futball Klubnál voltam utánpótlás-edző. A csapat a nagypályás megyei l. osztályban szerepel. Négy évig dolgoztam az egyesületnél, 7-14 éves gyerekekkel foglalkoztam.

- Mikor edzettél először női futsalcsapatot?

- Körülbelül másfél évvel ezelőtt érkezett felkérés a Tolna-Mözs csapatától. Ekkor még segédedzőként tevékenykedtem.

- Mi vonzott a feladatban? Hogyan jött ez a lehetőség? Kihívásnak tekintetted?

- Nézeteltérésem támadt az előző klubomnál a vezetőséggel, emiatt elváltak az útjaink. Ekkor kerestek meg a Tolna-Mözs futsal egyesülettől. Nem mondanám, hogy könnyen döntöttem, de mindenképpen kihívásnak tekintettem és szakmailag is előnyösnek tartottam. Először egy háttér szerepkörben egyeztünk meg, eszerint segítettem az elődöm és az NB II-es edző munkáját. Ahogy múlt az idő, egyre jobban élveztem a közös munkát, és éreztem rá a szakág szépségére. Gondolom ezért kaptam a vezetőktől ezt a felkérést.

- Tudtad, hogy mire vállalkozol? Ismerted előtte a női futsalt?

- Tudtam, mit vállalok, és a fél év, amit segédedzőként a csapat mellett tölthettem, nagy segítség volt. Nem hirtelen kellett belecsöppenem. Nagyon sok segítséget kaptam a korábbi edzőktől és a csapatkapitányomtól is. A hazai női futsal mérkőzéseket korábban is figyelemmel kísértem, a csapattársaimmal rendszeresen jártunk ki a mérkőzésekre szurkolni.

- Hogyan mutatnád be magad, milyen edző vagy?

- Azt hiszem a legfontosabb, hogy elhivatott vagyok, hiszen ahogy a játékosoknak egy edzőnek is sok áldozatot kell vállalnia. Maximalista vagyok, igyekszem mindig a lehető legtöbbet kihozni magamból és a játékosaimból. Nem érzem magam túl szigorúnak, bár erről a játékosaimat kellene kérdezni. Mivel ők amatőr játékosok, több dologban is engedékenyebbnek kell lennem.

- Mi a csapatod erőssége és mi az, amiben a legtöbbet kellene fejlődnötök, hogy bajnoki címre esélyesek legyetek?

- Az első sorom erőssége az összeszokottság, régóta játszanak együtt, ismerik egymás erősségeit, gyengéit ebbe kellett a fiatal játékosoknak beépülni. Fegyelmezett védekezésre és abból gyors támadások vezetésére vagyunk képesek. Esélyesek lehetünk, ha a játékosok erősebbek lesznek és nem csak 10 percig, bírjuk erővel a mérkőzéseket. Ha az állóképességünk megfelelő lesz és gyors, magas szintű játékot tudunk tartani minél hosszabb ideig, annál nagyobb esélyünk lesz megnyerni a rangadóinkat.

- Milyen benyomásokat szereztél eddig a női futsalról és a női játékosokról? Miben jók a női játékosok és miben kell fejlődniük a legjobban?

- Kellemesen csalódtam a női futsalban és a női játékosokban egyaránt. Nem gondoltam, hogy ennyire képzettek technikailag és taktikailag. Megfelelő támogatással nagy lehetőségek rejlenek bennük. A női futsalosokat a csapatomon keresztül jellemezném, szorgalmasak, megbízhatóak és pontosan követik az utasításaimat. Fejlesztenem kell az állóképességüket, hogy az erősségeiket hosszú időn keresztül tudják kamatoztatni egy mérkőzésen, gyorsabb és pontosabb játék szükséges, melynek elengedhetetlen feltételei a tökéletes technikai tudás.

- Hányadik helyre várod a csapatodat az alapszakaszban, majd később a rájátszásban?

- Amennyiben az előző fordulóban Miskolcon sikerült volna nyernünk, komoly lehetőségünk lett volna az alapszakasz második helyének megszerzésére, így azonban a harmadik hely a reális. A rájátszásban nem lesz könnyű dolgunk, ha meg akarjuk nyerni a bajnokságot, a tavalyi bajnokot és a listavezetőt is le kell győznünk. Ez bár nem könnyű feladat, mégsem lehetetlen. A Vesta csapata kimagasló teljesítményt nyújt és az Univerzumot is jó csapatnak tartom, de mindkét együttessel szemben képesek lehetünk meglepetést okozni.

- Az 5:4 elleni játékot a női mezőnyben szinte csak a Tolna játszotta meg és meglepően jól, hiszen 3-3 gólt szereztetek belőle az előző két bajnokitokon. Mi szükséges ahhoz, hogy ezt a formációt egy csapat jól játssza meg? Mennyit gyakoroljátok? A jövőben ez egy komoly taktikai fegyvere lesz a csapatnak?

- A látott mérkőzéseken feltűnt, egyik csapat sem alkalmazza ezt a formációt, még nagyobb hátrányban sem. Ebből következtettem arra, hogy feltehetően az ellene való védekezést sem gyakorolta. Az Univerzummal és a Vestával egymás után játszottunk, és fel kellett készülnünk rá, hogy hátrányból kell fordítanunk, ezért kezdtük el gyakorolni a vészkapus játékot. Sok gólt szereztünk, mégsem mondanám, hogy igazán jól játsszuk még. Szükséges a labdabiztosság és a türelmes játék, hiszen a túl nagy kockázat felvállalásában benne van a labdavesztés. Ebből egy gyors váltással és a kapu előterébe bepasszolt labdával kerültünk többször is helyzetbe. Eddig néhány alkalommal gyakoroltuk csak, de mivel ennyire eredményes ,érdemes rá időt szánni, természetesen addig marad ez előny, míg a vetélytársak nem alkalmazkodnak.

- A tolnai egyesület nagyon komolyan foglalkozik az utánpótlással is. Szoktad figyelni a fiatalokat is? Látsz olyan játékosokat közülük, akik a közeljövőben a felnőttcsapatban is meghatározó szerepet tölthetnek be?

- Figyelem az edzéseket és a játékosokat, elsősorban az NB II-t hiszen közvetlenül innen kell választanom játékost, ha bővíteni kívánom a keretemet. Néztem már végig U15 edzéseket és mérkőzéseket is. Nagyon jó munka folyik mindkét korcsoportban és tehetséges játékosokat is lehet találni szép számban.

- Tervezitek-e, hogy a nyáron megerősítsétek a csapatot, és ha igen, lesz-e erre lehetőségetek?

- Nem tervezek változtatásokat, de ez a bajnokság végeztével változhat még. A jó utánpótlás munka miatt elsősorban saját nevelésű játékosok jöhetnek szóba.

- Szeretnénk, ha röviden jellemeznéd azokat a játékosaidat, akik rendszeresen meghívást kapnak Tóth Károlytól a női válogatott összetartásaira!

- Simon Bogi: Nagyon értelmes, rutinos játékosnak tartom. Rengeteg játékhelyzetet megélt már, ezért sokat tud segíteni a társainak. Amikor játékban van, fantasztikus meglátásai, és átadásai vannak. Varga Adél: Ő a leggólerősebb játékosom, gyors, lendületes, remekül játssza végig az emberfölényes helyzeteket és jól cselez. Hodován Edit: A legmegbízhatóbb játékos, akivel dolgoztam. A sport és a társak iránti alázata példaértékű lehet valamennyi sportolónak. A pálya minden szegletét képes eredményesen bejátszani. Mindhármuknak elsősorban az állóképességét kellene fejleszteni. Sajnos ennek elengedhetetlen feltétele az edzés. Amatőr játékosokról lévén szó, ez gyakran ütközik a munkával vagy az iskolával. Ha ezt sikerülne megoldani, nagyot léphetnénk előre.

- A nagypályán is játszók szerepeltetéséről mi a véleményed? Emelik a bajnokság színvonalát?

- Nem voltam boldog, amikor a játékosom nagypályára is ment és két nap alatt két bajnoki mérkőzést kellett játszania. A sérülésektől tartottam elsősorban. A nagypályáról érkezett játékosok azzal mindenképpen emelik a színvonalat, hogy más stílusban játszó ellenfelek ellen kell készülni a csapatoknak.

- A női futsalválogatott versenyeztetése véleményed szerint jó hatással lesz a sportágra?

- Természetesen igen, kell válogatott. Azért is örülök neki, mert az első osztályban szereplő játékosoknak pluszt cél adhat a válogatott, ez is motivációs tényező lehet a számukra a fejlődésükhöz.

Simonyi András