A bajnoki címvédő Univerzum nagy különbséggel, magabiztosan győzte le a Tolna-Mözst a futsal NB I elődöntőjének első mérkőzésén. A fővárosiak sikeréről Ganczer Hajnalkát, az Univerzum válogatottját – a tolnaiak egykori játékosát – faggattuk.
- Gratulálunk a magabiztos sikeretekhez. Hitted volna, hogy ekkora különbséggel győztök?
- Köszönjük szépen! Reméltem, hogy meg tudjuk ismételni a legutóbbi, Tolna elleni játékunkat. Úgy érzem ez sikerült, de ekkora gólkülönbségre nem számítottam. Ma még örülünk az eredménynek, de holnaptól el kell felejtenünk ezt a mérkőzést, és a visszavágóra kell koncentrálni.
- Mi volt a sikeretek titka? Miben múltátok felül ellenfeleteket?
- Már a mérkőzés első perceiben több gólos előnyre tettünk szert, amely megnyugtatta a csapatot, de tudtuk, hogy még nincs vége a meccsnek... A Tolna ismét megpróbálta az 5 a 4 elleni játékát, melyet sikerült kivédekeznünk, és abból kontratámadásokat indítanunk. Szerencsére gyakran góllal tudtuk ezeket befejezni.
- Adódik a kérdés: ti fogtatok ki jó napot vagy a Tolna volt megszokott formájánál jóval gyengébb?
- Talán mindkettő. Azáltal, hogy a Tolna az egyik legjobb játékosát, Varga Adélt állította be vészkapusnak, szinte teljesen kivették a játékból. Nem igazán tudott részt venni a támadásokban, sokkal többet kellett foglalkoznia a kapusposzttal. Emellett Kovács Anitát is nélkülözniük kellett, eltiltása miatt. Úgy gondolom, ezek a tényezők kicsit megkönnyítették a dolgunkat, és ehhez párosult a mi jó játékunk is.
- Magabiztos sikeretek után ki lehet jelenteni, hogy lassan eljuttok arra a szintre, mint amikor megnyertétek a bajnokságot?
-.Igen, az utóbbi időben egyre magabiztosabban játszunk, sokat látunk vissza a tavalyi formánkból, ez mindenképpen bíztató. Remélem a döntőre elérjük csúcsformánkat, és megvédjük a bajnoki címünket.
- Ki volt a mérkőzés legjobb játékosa? Saját teljesítményedet hogyan értékeled?
- Nem szeretnék senkit kiemelni. Úgy érzem, csapatként küzdöttünk, és mindenki odatette magát. Én is igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy győztesen jöjjünk le a pályáról. A további értékelés az edzőnk feladata lesz.
- Az elődöntő következő mérkőzésén, Tolnán, hasonlóan könnyű győzelemre számítasz? Csalódott volnál, ha nem dőlne el már ott a döntőbe jutás?
- Annak ellenére, hogy ma nagyobb arányú győzelmet arattunk a vártnál, tudjuk, hogy nehéz meccsre kell számítanunk a visszavágón. Az a hatalmas nézősereg, amely Tolnán szokott lenni, a végsőkig buzdítani fogja csapatát. Egy esetleges vereség esetén biztos el lennénk keseredve kicsit, de akkor még mindig meglenne az esély a 3. mérkőzésen. Csalódott csak akkor lennék, ha nem sikerülne a döntőbe jutás, de ebbe bele sem merek gondolni.
- Együttesed közel került a csúcsformához. Ki lehet jelenteni, hogy ebből a szempontból a legrosszabbkor jött a moszkvai torna? Tartasz attól, hogy megtör a lendületek amiatt, hogy a csapat egyik fele Moszkvában fog készülni a következő héten?
- Nem hiszem, hogy ettől megtörne a lendületünk. A csapat a moszkvai torna miatt mindössze két edzést fog kihagyni, de ezeket ki ott Moszkvában, ki itthon, de pótolni fogja. Annyira már ismerjük egymást a pályán, hogy ez ne okozzon gondot. Ha esetleg kikapunk, nem hozhatjuk fel ezt kifogásnak, hiszen a tolnaiak komplett kezdősora is Moszkvában fog játszani, így akár az ő lendületük is megtörhet, egyenlő esélyekkel indulunk ezen téren is.
- Érzésed szerint a Tolna rendezni tudja sorait a következő meccsre?
- El kell felejteniük ezt a mérkőzést, és előre kell nézniük. Ha ez sikerül nekik, minden esélyük megvan arra, hogy legyőzzenek bennünket, hiszen a labda mindig gömbölyű.. Az előny most nálunk van, amely plusz teher lesz számukra, nekünk ezt kell majd kihasználni.
- Végezetül szeretnénk megkérdezni: milyen érzés volt újra a nevelőegyesületed ellen játszani?
- Már vártam a kérdést.. Harmadik éve már, hogy az Univerzumban játszom. Ezalatt az idő alatt, számtalan mérkőzést játszottunk már egymás ellen. Inkább az elején volt furcsa, ma már kezdek hozzászokni ehhez az érzéshez. Megpróbálok ugyanúgy tekinteni ezekre a mérkőzésekre, mint bármelyik más meccsre, és nem figyelni arra, hogy olyan játékosokkal „csapok össze", akikkel együtt nőttem fel.
Simonyi András
| < Előző | Következő > |
|---|