Nehéz szezont zárt a Somafone-KHTK női futsal csapata. A tavaly újoncként hatodik helyezést elérő kiskunfélegyházi gárda a nyár folyamán jelentősen átalakult. A 2008/2009. évi bajnokságban legeredményesebb három játékosuk közül ketten visszavonultak az idény végén, Bagdi Csilla pedig külföldi tanulmányai miatt csak az év második felében erősíthette a csapatot. Osztopáni Mihály edzőnek nem volt könnyű dolga gondoskodni a meghatározó játékosok pótlásáról és a nyár folyamán közel 30 lányt hívott próbajátékra, akikből végül kialakult a 16 fős keret. Az újoncok közül sokaknak még újdonság volt a futsal, hiszen korábban főleg füves pályán terelgették a labdát és szokniuk kellett az új játékformát, illetve a szigorúbb szabályrendszert. Az őszi mérkőzéseken sajnos kiderült, hogy bár sokszor helyzetbe kerültek a lányok, a gólokat mégis az ellenfelek rúgták és több játékos nem hozta a tőle várt teljesítményt. Az edző változtatások mellett döntött, és a tavaszi idényre felfrissítette játékoskeretét. A kezdeti csapatösszeállításból hatan hiányoztak, a megüresedett helyekre új játékosok kerültek. A “Mókusoknak” álmosan kezdődött a bajnokság tavaszi köre, hiszen kikaptak a rivális salgótarjáni csapattól és ez a vereség, mint végül beigazolódott, sorsdöntő volt a végelszámolásnál. A téli szünet utáni botlást követően, bár becsúszott néhány nagyarányú vereség, a kiskunfélegyházi együttes játékában fokozatos javulás mutatkozott, és többször sikerült megszorongatni a sokkal esélyesebb ellenfeleket is. Jó igazolásnak bizonyult Krisztián Krisztina, aki a bajnokság utolsó körében csatlakozott a csapathoz és hat mérkőzésen elért négy találatával Szabó Nóra után a "Mókusok" második legeredményesebb játékosa lett, holtversenyben a sérülés miatt több alkalommal kispadra kényszerülő Bezsenyi Zsuzsannával. A Somafone-KHTK végül a tabella hetedik helyén végzett, egy ponttal lemaradva a Skorpió Salgótarján mögött. Az eredmény elmarad a várakozástól, de bizakodásra adhat okot a jövőre nézve, hogy a sok megpróbáltatáson átesett együttes, végre CSAPATTÁ kovácsolódott és a nyári felkészülést követően nagyobb eséllyel vághat neki a 2010/2011. évi bajnokságnak.

Osztopáni Mihály (edző): Csalódás a hetedik hely. A sok gyakorlásnak nyögés lett a vége. Mire elhitte a csapat, hogy tudna játszani addigra vége volt a bajnokságnak. Kapusaink teljesítményéről és a védekezésről a 149 kapott gól mond értékelést, támadó játékunk hatékonyságáról pedig a mindössze 42 rúgott gól árulkodik. Folyamatosan alakult át keretünk a bajnokság során, ez sem könnyítette meg a csapatépítést. Hiba volt a sok játékos kipróbálása, de kerestem a legjobb felállást. A sok sérülés nehéz akadályok elé állított az év folyamán, nem sikerült mérkőzésenként pótolni a hiányzókat. Sajnos az évközi kevés edzésre járás, a taktika kidolgozását, gyakorlását nehezítette. A külső és belső támadások is sok energiát emésztettek fel, nem csak bennem. A végére elhitte a csapat, hogy lehet tartalmasan játszani, de addigra már elment a mezőny. Sok tanulsággal szolgált az elmúlt egy év. Hittel, akarattal és edzéssel lehet előre lépni. Csalódást jelent a hetedik hely, de van hitünk a jobb folytatáshoz, és ezért megteszünk minden tőlünk telhetőt a nyári felkészülés alatt. Ki kell emelnem Szabó Nóra (20) gólerősségét, Bezsenyi Anita harcosságát, Bagdi Csilla hozzáállását, valamint a bajnokság végén bekerült Krisztián Krisztina gólérzékenységét. Köszönöm támogatóink hozzáállását, szurkolóink bíztatását, az önkormányzat támogatását. A 2010/2011-es bajnokságban is HAJRÁ MÓKUSOK!!! CSAKAZÉRTIS!!!

Bagdi Csilla: Ami bizonyos, hogy ez az edzettségi állapot illetve a rendszertelen edzésre járás nem sok jót eredményez, ezért mindenképpen fontosnak tartom, hogy a "Mókusok" ezen változtassanak. Mire kialakult a végleges keret, mikor megszületett az igazi CSAPAT, akkor kezdett javulni a játék és végre elhittük, hogy igenis van keresnivalónk a pályán. Sajnálom, hogy vége lett a bajnokságnak, mert úgy tűnik ennyi idő kellett, hogy belelendüljünk, de most van egy egész nyár arra, hogy mindenki felvértezze magát. Csalódás a 7. hely, de talán ez egy "jó pofon" mindenkinek, és ezek után talán komolyabb munkát fogunk folytatni az edzéseken, ahol mindenképpen ki kell küszöbölnünk a kapu előtti félelmeinket, hiszen góllövés nélkül nem fog menni a következő szezonban sem. Ami a saját játékomat illeti, az elején nehéz volt visszalendülni a futsal világába, vissza kellett nyernem az erőnlétemet, ami bár lassan és nehezen, de azt hiszem sikerült is. A tőlem elvárt játékot a bajnokság végére többé-kevésbé hoztam, azonban a góllövés még nem úgy megy, ahogy az előző szezonban. Remélem ezen a közeljövőben sikerül változtatni, és csapatkapitányként sikerül újra győzelemre vezetni a "Mókushadat". Remélem, hogy az utolsó hónapban összecsiszolódott csapat a következő idényben többször fogja győzelemmel és/vagy szép játékkal megörvendeztetni a szurkolókat! HAJRÁ MÓKUSOK!

Bezsenyi Anita: A futsallal ebben az idényben találkoztam először. Ez a játék más, mint az eddig általam megszokott "foci" (labda, technika, taktika), ezért az elején elég sok nehézséget okozott az átállás. A bajnokság kezdetekor bizakodtam, hogy az első 4 hely valamelyikén is végezhetünk majd, azonban a rengeteg sérülés, a játékosok fluktuációja ezt nem tette lehetővé. Jelentős javuláson, fejlődésen ment át a csapat a kezdetekre visszatekintve. A jövőben tovább küzdünk, sokat edzünk, és a társaság összetartásának javításáért is megteszünk mindent. Biztos vagyok abban, hogy a következő bajnokságban előkelőbb helyen fogunk végezni. Köszönöm az edzőnek és a csapattársaknak a belém vetett bizalmat, hiszen minden mérkőzésünkön kezdőként léptem pályára. Szeretem a futsalt, szeretek "Mókus" lenni!

Bezsenyi Zsuzsanna: Teljesen új volt számomra a futsal, hiszen eddig füves pályához voltam szokva. Fociztam ugyan teremben is, de ott mások voltak a feltételek, és össze sem lehet hasonlítani a futsallal. Nem én voltam az egyedüli akinek alkalmazkodnia kellett az új körülményekhez és némi időbe telt, mire megbarátkoztunk az új játékstílussal. A keret nehezen állt össze, egész idény folyamán cserélődtek a játékosok és tulajdonképpen csak az utolsó néhány mérkőzésre alakult ki a csapat. A sok változtatás illetve a kevés közös edzéslehetőség miatt nem tudtunk kellőképpen összeszokni és ez legtöbb mérkőzésen érezhető volt a játékunkon. Bízom benne, hogy a bajnokság során együtt maradt alapcsapat, esetleg egy-két játékossal kiegészülve, eredményesen felveheti majd a küzdelmet az élmezőnnyel is a következő szezonban. Ehhez azonban alapos felkészülésre és sok-sok edzésre lesz szükség a nyáron.

Ficsór Mónika: Az őszi szezon elején elég döcögősen, nyögvenyelősen játszottunk, ennek részben az lehet az oka, hogy mindig újabb és újabb lányok érkeztek a csapathoz illetve távoztak tőlünk, így nehezen ment az összeszokás. A tavaszi fordulók végére a teljesítményünk érezhetően feljavult, és a legjobb csapatokat is sikerült meglepnünk. Sajnos a záró mérkőzésen a miskolciak  megtalálták védekezésünk ellenszerét, így nem tudtuk győzelemmel vagy legalább szoros eredménnyel zárni az idényt. Bízom benne, hogy jövőre lényegesen jobb helyezést érünk el a bajnokságban. Maximalista lévén, nem vagyok megelégedve a védéseimmel. Tudom, hogy a kidobásaimon kellene sokat javítani, pontosítani, de sajnos ez még nem sikerült, pedig ebből gólokat tudnánk elérni a lassabb csapatok ellen. Remélem a nyáron most már 100%-osan összeszokik a csapat és a jövőben sikereket érhetünk el.

Kovács Klaudia: Az elmúlt szezonban sajnos viszonylag kevés meccsen tudtam ott lenni, mivel ahogy azt Misi bá'-val is megbeszéltük az elején, nekem a nagypályás meccsek élveznek elsőbbséget. Ettől függetlenül amikor csak tehetem mindig szívesen jövök a "Mókusokhoz", és amikor nem tudok ott lenni akkor is szorítok értük. Ami a saját teljesítményemet illeti nem vagyok elégedett, mivel kevés alkalommal tudtam hozni a meccseken azt, amit szerintem valójában tudok, és nagyon remélem, hogy a jövő szezon ennél jobban fog sikerülni. A csapat nehezen állt össze, folyamatosan változott a keret, sajnos ez a teljesítményünkön is meglátszott. A végére azért sikerült fejlődnünk, és remélem ezt a formát tudjuk majd tartani a következő idényben is. Mindenképp sokat köszönhet a csapat Misi bá' munkájának, kitartásának és türelmének, ezért továbbra is Hajrá Mókusok!

Krisztián Krisztina: Márciusban csatlakoztam a csapathoz és úgy érzem néhány mérkőzés után sikerült beilleszkednem a "Mókusok" közé. Korábban nagypályán fociztam, és a futsal újdonság volt számomra. Rövid időn belül kellett hozzászoknom a korábbihoz képest más technikát igénylő körülményekhez. Ez már csak azért sem volt könnyű, mert többször előfordult, hogy nem tudtam részt venni az edzéseken, így "élesben" a mérkőzéseken szereztem tapasztalatokat. Harmadik meccsemen ráéreztem a góllövés ízére, a játék is egyre jobban ment, és a bajnokság végéig hátralévő néhány találkozón 4 alkalommal találtam be az ellenfelek kapujába. Remélem jövőre is gólokkal tudok majd hozzájárulni a csapat sikeresebb szerepléséhez, amire úgy érzem egy alapos nyári felkészülést követően reális esélyünk lesz. A nagy kérdés, hogy következő szezonban tudunk-e javítani a helyzetkihasználásunkon. Ha igen, akár meglepetést is okozhatunk.

Nádudvari Julianna: Számomra ezelőtt ismeretlen volt a futsal világa. Sajnos az elmúlt szezon során alig néhány mérkőzésre tudtam elmenni, és csak nagyon kevés tapasztalatot szereztem, de az edzéseken igyekszem felvenni a játék ritmusát, hogy mielőbb beilleszkedhessek a csapatba. Remélem a jövőben több játéklehetőségem lesz és hozzá tudok járulni a "Mókusok" sikeréhez. Szerintem az elmúlt idényben mutatott gyengébb forma sokszor annak volt köszönhető, hogy nem mindig sikerült az edzéseken begyakoroltakat átvinnünk a mérkőzésekre. A következő bajnoki szezonban véleményem szerint előrébb tudunk végezni a tabellán.

Rátkai Orsolya: Nem úgy indult a bajnokság, ahogy szerettük volna. A csapat összeállítása nehezen alakult ki, gyakori volt a változtatás, így nem is tudtunk rendesen összeszokni. A sok nehézség ellenére érezhetően javult játékunk a kezdetekhez képest és két győzelmünk mellett, az idény végére többször sikerült megszorítanunk ellenfeleinket. Saját teljesítményemen gyakran éreztem az edzések hiányát. Sajnos az egyetem mellett nem tudtam annyit mozogni, mint kellett volna és a nem megfelelő erőnlét kiütközött a mérkőzéseken. Bízom benne, hogy a nyári felkészülés alatt sikerül összeállni a csapatnak és jövőre jobb eredményeket produkálunk.

Suhajda Eszter: A csapat teljesítménye meglehetősen hullámzó volt a szezon során. A nagyon rossz kezdés után fokozatosan fejlődtünk és a bajnokság végéhez közeledve a kezdeti nagy gólarányú vereségeket felváltották a szoros eredmények. Ha a nyári felkészülés alatt tovább tudunk javítani játékunkon és sikerül kiküszöbölnünk hibáinkat, jövő idényben lényegesen jobb eredményekre számíthatunk, mint az idei évben. Ehhez azonban még rengeteg munka és edzés kell. Én augusztus végén kerültem először közelebbi ismeretségbe a futsallal és számomra teljesen új volt a futballnak ez az ága. Tavaly nyáron sérülés miatt három hónapig kényszerpihenőn voltam és csak a bajnokság kezdete előtt nem sokkal csatlakozhattam a csapathoz és kezdtem el edzeni, megismerkedni a szabályokkal és hozzászokni a nagyon gyors és dinamikus játékhoz. Nem vagyok megelégedve a teljesítményemmel ennél többre vagyok képes. Remélem jövőre ezt be is tudom bizonyítani.

Szabó Nóra: Az elmúlt bajnokságban a csapat sajnos nem játszott komoly szerepet, ezt tükrözi a tabellán elfoglalt helyezésünk is. Voltak olyan mérkőzések, mikor csak kicsin múlott a siker, de vagy a védőkön vagy a kapusokon az utolsó percekben végül elment a mérkőzés. Magamról annyit, hogy elől a védők szorításában legtöbbször nem volt olyan társ, aki pontos labdát adott volna, illetve a játékot kapkodás és pontatlanság jellemezte legtöbbször. Összesen 20 gólt szereztem a szezon során, ezért úgy érzem elégedett lehetek a teljesítményemmel. Legnagyobb gondot az jelentette, hogy nem találtuk meg az elmúlt bajnokság végén visszavonult két válogatott szintű játékos pótlását - gondolok itt Rosta Eszterre és Zentai Adrienre - az ő hiányukat nagyon megéreztük. Remélem játszunk még együtt egy csapatban velük. Pozitívumnak érzem, hogy a kudarcok ellenére is megőriztük higgadtságunkat és humorérzékünket. Bízunk a jövőben és az ideinél jobb szereplésben. Ezúton szeretném megköszönni szurkolóink biztatását és türelmét.

Zsadányi Szilvia: Nehéz bajnokságon vagyunk túl. A tavaly nyáron kitűzött célt, sajnos nem sikerült elérnünk, és még csak meg sem tudtuk közelíteni. Szeptember elejére mindenki azt hitte, hogy összeálltunk, jó a csapat, de ...! Egyik napról a másikra derült ki, hogy egyik lány mégsem jön hozzánk, a másik nem tudja vállalni a meccseket, a harmadik edzésre nem tud járni és így tovább. Újabb játékosok kellettek, akik sajnos nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az ő helyükre megint újak jöttek és ez így ment egész idény alatt, folyamatosan cserélődtek az emberek. Mire kezdtük volna megszokni egymást, megint változott az összeállítás. Az utolsó kör mérkőzéseire jól szervezett védekezésünknek is köszönhetően, sikerült elkerülnünk a nagyarányú vereségeket, sőt a rájátszásba jutott csapatok ellen többször felvettük a kesztyűt és szoros meccseket játszottunk velük. A bajnokság véget ért, de az eleinte önmagát kereső csapat, mára A CSAPAT lett. Egy egész nyár áll a rendelkezésünkre, hogy javítsunk állóképességünkön, hibáinkon és csiszoljuk technikai tudásunkat. Bízok benne, hogy jövőre eredményesebben zárjuk a bajnokságot. Hajrá Mókusok!

(TomeR)

< Előző		Következő >